Egységben élni

Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. Zsoltárok 133

Ez a zsoltár az ún. bölcs mondások közé tartozik. Ez a zsoltár a fogság utáni időkre mutat, és hétköznapivá vált ez a zarándokének. A Hermón hegy, és a Sion összekapcsolása is ezt támasztja alá, valamint a főpapról szóló rész és emberek egyetértéséről szóló rész is azt támasztja alá, hogy hétköznapi zarándokénekről van szó.

 

A zsoltáríró az emberek együtt élésének a pozitívumát ragadja meg, ugyanis régen ez egy léleksimogató dolog volt. Gyakran megesett, hogy az apa halála után a testvérek az örökséget nem osztották fel, hanem együtt tartották, és együtt művelték a földeket, és látták el a gazdasági feladatokat. Így nagyobbak voltak a lehetőségeik, és a veszélyforrások pedig csökkentek. Ha az emberek egyetértésben élnek ez olyan üdítőleg hat, hogy a zsoltáríró azzal a hasonlattal él, „mint drága olaj a fejről lecsordul a szakállra…” vagyis annyira nagy boldogságot szerez ez az embernek, hogy az olaj amivel megkenetik túlcsordul. Óriási öröm ez, ha egy család együtt marad, ha egy közösség együtt marad.

Ugye nem szeret egyedül élni senki. Persze vannak, akik mondják, hogy milyen jó egyedül lenni, de ők is vágynak a társaságra. Most családok egymástól elszakítva élnek több ezer kilométernyi távolságban. Bizonyára nem így tervezték a jövőt, hogy szeretteinkkel majd csak jó esetben karácsonykor találkozunk. Nem fantasztikus volna, ha egyetértésben élnénk? Nyilvánvalóan igen! 

Az Úr csak oda küld áldást ahol így élnek. Egyetértésben. Még ha nem is élünk szeretteinkkel fizikai közelségben, de legalább egyetértés legyen köztünk, mert Isten a széthúzást nem tudja megáldani. Egy irányba tartunk, Ismerni akarjuk Krisztust! Ehhez kell, hogy egységben éljünk.