Kegyelmes Istenünk
„Nem bűneink szerint
cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert a milyen
magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen
távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi
vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt
félők iránt.”
(103. Zsoltár 10-13.
vers)
Mondd! Te hányszor voltál, hányszor vagy úgy, hogy tudod; megérdemelnéd, hogy elszenvedjed rossz döntéseid, félresikerült szavaid, tetteid következményét, de helyette olyan jó dolgokat kapsz az Úrtól, amire teljesen méltatlan vagy.
Én ilyenkor mindig mély hálával a szívemben határozom el, máskor jobban figyelek, hogy ne bántsam meg többé sem Istent, se másokat. Aztán persze nemsoká ismét azon kapom magam, hogy vannak gyengeségek, rossz szokások, bűnök melyektől nem tudok megszabadulni.
Bizony ilyenkor újra és újra kérem; bocsáss meg Uram! Nem akartam, nem figyeltem, tévedtem, ezt elhibáztam...
S most reggel megint itt vagyok, és egy énekkel adok hálát, azért a sok-sok megelőlegezett kegyelemért, melyet kaptam, s mellyel ezen a napon is körülvesz az Úr:
