A megígért csoda
„Van-e
valami lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia
lesz Sárának.”
Mózes első könyve
18:14
Sokat hallottam
prédikációkban, vagy beszélgetésekben Ábrahám és Sára hitetlen nevetéséről.
Isten azt ígéri nekik, hogy egy év múlva fiúk fog születni, és ők ezt – a vele
szerzett oly sok tapasztalat után is – gúnyos szkeptikussággal fogadják.
Micsoda hálátlan hitetlenség!
Persze nem tudom,
mi hogy fogadnánk, ha idős korunkban egy vadidegen azt mondaná nekünk, hogy a visszafordíthatatlan
biológiai folyamatok újból teljesen egészségesen fognak működni testünkben.
Kicsit igaztalanok vagyunk a Biblia embereivel szemben, ha több hitet várunk el
tőlük, mint saját magunktól. Legyünk őszinték – legalább magunkhoz –, mi se
hittük volna el annak az embernek a szavát, és talán ízetlen tréfálkozásnak
véltük volna az esetet.
Honnan ez az örök
kételkedés az emberben? Hogyhogy nincs még egy mustármagnyi hitünk sem? A
történetünk Édenbe kezdődött, ahol a kígyó ültette el szívünkbe a hitetlenség
magvát. Azóta kénytelenek voltunk kifejleszteni egy – bizonyos fokig egészséges
– bizalmatlanságot magunkban. Hiszen mi lenne, ha mindenkinek elhinnénk
mindent? Mi lenne, ha minden reklámot bevennénk? Hamar pórul járnánk, ezt
tudjuk a saját bőrünkön. Az információk minden irányból bombáznak minket, és
mi megtanultuk lepergetni őket. A prospektusokat kidobjuk, a csodakenőcsöt
visszautasítjuk, nem megyük el a termékbemutatóra és szinte biztosak vagyunk
benne, hogy a koldus, aki pénz kér tőlünk, alkoholista. Lehet, hogy így
gazdaságilag megóvjuk magunkat a veszteségektől, ugyanakkor azt is érezzük,
hogy kiszárad az életünk. Mit tehetünk ez ellen? Honnan tudjuk, hogy egy
vadidegenen keresztül maga Isten szól hozzánk, vagy pedig csak egy újabb
rászedésről van szó? Honnan tudjuk, hogy Isten személyre szabott ígérete valós,
vagy netán valami rossz tréfa?
Ábrahám nem attól hithős
és példakép számunkra, mert ő könnyedén elhitte a lehetetlent és a logikátlant
(ne feledjük, ő is kinevette Izsák születésének gondolatát, 17:17), hanem
azért, mert baráti kapcsolatban volt Istennel (Ézsaiás 41:8). Ábrahám ismerte a
barátjának a hangját, és feltétel nélkül bízott benne.
Lehet, hogy a sok
rossz tapasztalat megkeményített minket, és már nem hiszünk el senkinek semmit,
de a mennyei barátnak elhihetjük, előtte semmi sincs ami lehetetlen, akár a mi
életünkben sem.