Isten gyermekévé fogad
29 évvel ezelőtt egy igen nagy és fontos döntés előtt
álltunk. Akkoriban rengeteg baj volt a szívemmel. Sokszor találtam kórházban
magam, mert összeestem az utcán. És pont ebben az időszakban áldott állapotba
kerültem. Ekkor már öt éve házasok voltunk. Az orvos – látva leleteimet,
meghallgatva szívemet abortuszra küldött. Jól végiggondoltuk, és úgy
döntöttünk, nem megyek el. Helyette elhatároztuk, hogyha megszületik kisbabánk,
örökbe fogadunk mellé egy másikat.
- Hogy szerethessük
- Hogy ne kényeztessük el, ne csináljunk „egykét” a miénkből
- Hogy gyermekünk is tanuljon meg mindent megosztani
- Hogy igazi család legyünk.
Előre elhatároztuk és meg is tettük. Kimondhatatlanul
boldogok vagyunk, hogy így döntöttünk. Soha nem bántuk meg.
Ez az eset jutott eszembe, amikor a mai reggeli igét
elolvastam.
„Szeretetében előre elhatározta, hogy fiaivá fogad minket
Jézus Krisztus által akaratának tetszése szerint.”
Efézus 1:5.
Micsoda készülődés, mennyi megbeszélés előzhette meg a
mennyben azt a tényt, hogy Isten örökbefogadott gyermekeivé lehetünk. Ő ezt
akarta. Így érezte teljesnek a mennyei otthont. Nélkülünk üres, hiányos lenne,
ugyanúgy, ahogy ezt már mi is nagyon sokszor megtapasztaltuk.
Visszatérve személyes történetemhez, tudod mi a
legcsodálatosabb ebben az egészben? Hogy gyermekünk már számtalanszor odajött
hozzánk, és azt kérdezte:
-
Anya, mi lett volna belőlem, ha ti nem fogadtok örökbe?
Vajon hol lennék most? Milyen rossz körülmények között?
Ilyenkor melegség járja át a szívemet: nem volt hiábavaló,
amit tettünk, lám-lám, milyen hálás, hogy velünk lehet!
Gondolkodj el: Isten Téged is örökbefogadott. Vajon az Ő
szívét nem töltenéd el melegséggel, ha ezt a tényt kicsit gyakrabban
megköszönnéd Neki? Ha kifejeznéd Felé háládat, hogy nem hagyott ott az út
szélén, hanem gyermekévé fogadott!
