Nézz felfelé!

„Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Máté evangélima 18:3

Mi emberek hajlunk arra, hogy magunk körül forogjunk. Nemrég két ismerősömet láttam beszélgetni egy közösségi alkalmon. Mindketten felém néztek és néha-néha még felém is mutattak. És mi volt az első gondolatom? Biztos rólam beszélnek. Talán nem vagyok egyedül ezzel. Szeretünk a figyelem középpontjában lenni.

Ebbe a csapdába estek Jézus tanítványai is, amikor azzal a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” (Máté ev.18:2) Folyton az foglalkoztatta őket, hogyan tudnának olyan helyet elfoglalni a Jézus által megalapított birodalomban, ami tekintélyes, s így a figyelem középpontjába kerülhetnek. Kiskirályok szerettek volna lenni, akiket mindenki megcsodál és mindenben kiszolgál. Nem kerteltek, nem próbálták rejtegetni szándékukat, hanem nyíltan Jézus elé tárták.

Jézus sem rejtette véka alá válaszát. Sőt, nyomatékot is adott neki, azáltal, hogy egy kisgyermeket hívott oda és az orrukat fennhordó tanítványokat arra kérte, nézzenek lefelé. „Ha be akartok menni az én országomba” – mondja Jézus – „más szemszögből kell néznetek a világot.” Olyanná kell lennetek, mint egy kisgyerek, aki teljesen szüleire vagy gondozóira van ítélve. Kiszolgáltatott, és tudja, nélkülük elveszett. S ami talán még ennél is fontosabb: felfelé néz.

Két és fél éves kisfiam egyik leggyakoribb szófordulata, amit naponta akár többször is elmondd, ha úton vagyunk: „Anyuci, a kezed!”

Te merre nézel kedves olvasó? Ma reggel, amikor elindulsz, nézz felfele és mondd kisgyermekhez hasonló bizalommal: „Apuci, fogd a kezem!”