Az elbizakodás veszélye
„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon,
hogy el ne essék!”
Korinthusi első
levél 10:12
Büszkeséggel
töltött el, hogy fölvettek az egyetemre. Lelkesen el is újságoltam egyik
ismerősömnek, aki legnagyobb meglepetésemre a következőket mondta: „Vigyázz
arra, hogy a bölcsészet gőze meg ne mérgezzen téged.” Akkor még nem
tulajdonítottam a tanácsnak túl nagy jelentőséget. Elérkezett a várva-várt első
hét. Lelkesedésemben sokkal több órát vettem fel, mint amennyi kötelező lett
volna, nem csak első éves kurzusokat, hanem másodéveseket is. Csütörtökre már
majdnem megtelt leckekönyvem első két oldala, de én még kinéztem magamnak
péntekre két harmadéves kurzus is. A tudat, hogy én már majd a harmadévesekkel
fogok együtt tanulni, büszkeséggel töltött el. És eljött a péntek reggel. Ahogy
jöttem le a hegyről (mecseki gyerek vagyok), megpillantottam az éppen beforduló
buszt. Uccu neki, elkezdtem rohanni a buszmegálló felé, de futás közben
ráléptem egy kőre, bokám félrecsuklott, és már meg is volt a baj. Csuda jó
kedvem nyomban elillant, és fájó bokával, morcosan sántikáltam be az egyetemre.
Azon morfondíroztam, hogy miért rontotta el Isten a napomat. Hetekbe került,
mire teljesen helyrejött a ficam, úgy hogy volt időm gondolkodni, és szépen
lassan kikristályosodott, hogy miért kellett arra a kőre rálépnem. Isten nem
akarta, hogy elszálljak magamtól; nem akarta, hogy nagyobb jelentőséget
tulajdonítsak az egyetemnek, mint ami megilleti azt; nem akarta, hogy
elfelejtkezzem arról, hogy én is esendő vagyok – fizikai és lelki értelemben.
Ma már hálás vagyok annak a bizonyos kőnek.
De nem csak a „bölcsészet
gőze” teheti az embert beképzelté. Pál első korinthusi levelének 10. fejezete
Izraelről szól, akik miután dicső módon kijöttek Egyiptomból, hibát hibára
halmoztak (bálványimádás, lázadás, stb.). Izraelitának lenni, Isten kiválasztott
népéhez tartozni nem jelent mentességet a büszkeségtől és az önfejű
döntésektől. Sőt, a kiválasztottságba vetett hit magában hordja az önzés, mások
lenézésének és megvetésének veszélyét. „Aki tehát azt gondolja, hogy áll”, hogy
mindig igaza van, hogy jobb, mint a többiek, hogy felsőbbrendű „vigyázzon, hogy
el ne essék!”
