Ki szeret igazán?
„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet
az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.”
1János 4,7
Ma az egész világ prédikálja a szeretet hatalmát. Szívvel vagy képmutatásból cselekedve, de mégis agyoncsépeltté tettük a legszebb szavunkat. Mit jelent egyáltalán igazán szeretni? Egy idézetet és egy verset találtam, ami erről beszél:
„Szeretni Istent mindenekfelett és önzetlenül egymást - ez a legjobb
ajándék, melyben mennyei Atyánk részesíthet. Ez a szeretet nem pillanatnyi
fellángolás, hanem isteni alapelv, állandó erő. A meg nem szentelt szívben nem
fakadhat; nem is teremhet meg benne. Csak abban a szívben találjuk meg, melyben
Jézus uralkodik. "Mi szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket."
Szívben, melyet az isteni kegyelem megújított, minden cselekedet indítórugója:
a szeretet. A jellemet átalakítja, fékezi az ösztönöket, uralja a hajlamokat és
nemesíti a törekvéseket. Ha ezt a szeretetet szívünkbe fogadjuk, életünket
megédesíti, és nemesítő befolyást áraszt egész környezetünkre.” (E. G.
White: Apostolok története; Hű tanúbizonyság „c” fejezet. http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/at/55.htm)
AKAROM
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon,
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit a tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Reményik Sándor
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon,
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit a tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Reményik Sándor
