Ragaszkodjunk a gyülekezetünkhöz

„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

Zsidókhoz írt levél 10:24-25

Néhány alkalommal hallottam már idősebb hívőktől, hogy ők már nem fogják otthagyni az egyházunkat. Ebbe születtek, ebben nőttek fel, és ebben is akarnak meghalni. Szép dolog a ragaszkodás, és a következetesség, de itt nem az egyház elhagyásáról van szó. Az előbbi érvelésekhez csak annyi kérdésem lenne, hogy ha igazán akarják követni Jézust, és ő máshová vezeti őket, mint ahol felnőttek – miért ne lehetne a lelkiismeret és a meggyőződés hangjára hallgatni? Krisztushoz, vagy egy bizonyos felekezethez kell elsősorban ragaszkodnunk?

A Zsidókhoz írt levél írása idején még nem volt több száz féle keresztény egyház. Aki megtért és megkeresztelkedett, az nem is nagyon akart visszatérni régi életéhez. Sokan még az életüket sem sajnálták Krisztusért. Voltak viszont olyanok is, akik valamilyen személyes sérelem miatt elmentek a helyi gyülekezetükből, és másik közösséget kerestek, talán egy másik közeli helyen. Pál több ilyen problémát említ meg leveleiben.

Mi lehet e mögött, és miért nem megoldás a vándorlás? Vándorlás, mert aki egyszer valahol nem találja a helyét, az valószínűleg máshol sem fogja, és onnan is tovább áll.

Sajnos vannak estek, mikor komoly sebeket kap valaki még a gyülekezetben is. Sokféle ember van együtt, különböző lelki szinten és még az Ördög azon mesterkedik, hogy felhasználjon megtéretlen embereket mások elkeserítésére. Ahol emberek vannak, ott feszültségek, eltérő ízlések és vélemények is lesznek. Vannak,  akik közelebb állnak hozzánk, és van akivel nehéz megtalálni a közös hangot. Mindezekkel együtt az egyház – és benne a helyi gyülekezet – egy Istentől rendelt lelki közösség. Ő hívott el engem és a hittestvéremet is, hogy vele és egymással közösséget alkotva szolgáljunk, miközben formálódik a jellemünk.

A gyülekezet egy nagyszerű eszköz, hogy egymást kiegészítve és támogatva szolgáljuk Isten és az embereket. A gyülekezet, egy Istentől rendelt hely, ahol megtanulhatom a feltétel nélküli szeretetet, a megbocsátást, a konfliktuskezelést, a csapatmunkát és sok más dolgot, ami előnyömre válik.

Krisztus második eljövetel közel van. Nincs idő a gyerekes vitákra, a sértődésekre, a „durcáskodásra”. Ha komolyan vesszük, hogy Jézus szeretnénk követni, ne engedjünk Sátán hazugságainak, hanem éljük ott hívő életünket, ahová ő helyezett bennünket.