Szülők tisztelete
„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a
földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!”
2Mózes 20:12.
Miért? Miért kell tisztelni a szülőket?
Vajon a szülők tisztelik az ő szüleiket?
És a politikusokat?
A tanárokat?
Az idősebbeket?
Milyen példát látunk, és milyent közvetítünk?
Valami nagyon elromlott ezen a területen! Könnyebben eltart
egy szülő öt gyereket, mint öt gyerek a szüleit. Miért? Miért halt ki csaknem
teljesen a tisztelet?
Pedig Isten után a szülők azok, akik életet adtak nekünk.
Lehet, hogy néha követnek el hibákat, de Isten parancsa
akkor is változhatatlan.
Luther Márton ezt írja az ötödik parancsolat magyarázatában:
„..a
szülőkre, mint egy palástot teríti rá Isten a maga tisztességét és tekintélyét.
Lehet, hogy a palást alatt sokszor a legkevésbé sem tiszteletreméltó személy
rejtőzik, de akkor is tisztelni kell rajta a palástot. Ezért nem áll az ötödik
Igében, hogy tiszteld a te tiszteletreméltó szüleidet. Isten azért parancsolja
meg a szülők tiszteletét, mert ezzel tulajdonképpen önmagának követeli meg azt.
Nem a szülőnek jár, hanem egyedül Istené a tisztelet. De a szülőket Ő bízta
meg, ezért bennük és rajtuk túllátva, Istent kell tisztelnünk. Ezért mondhatjuk
azt, hogy a helyesen értelmezett és gyakorolt szülői tisztelet az
istentiszteletnek egyik formája és része.”
Keressük meg a szülőkben, a vezetőkben, a tanárokban
mindazt, amit tisztelhetünk, amire felnézhetünk, és kezdjük el a pozitív
viszonyulást hozzájuk még ma! Ne a sírjukra vigyük majd a tisztelet virágait,
hanem életükben adjuk oda nekik!
És ha szülők vagyunk? Tegyünk meg mindent azért, hogy tisztelhessenek
minket!
