Események Jézus halálakor
„És ímé a templom kárpítja fölétől
aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; És a
sírok megnyílának, és sok elhunyt szentnek teste föltámada. És kijövén a
sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak
megjelenének.”
(Máté evangéliuma 27. fejezet
51-53.vers)
Jézus
kereszthalála nemcsak a föld, hanem az egész világegyetem legmeghatározóbb
pillanata volt. Hiszen Sátán nemcsak bennünket embereket, hanem angyalokat és
más bolygók lakóit is lázadásra csábított.
Így
bár a Golgota látszólag Isten vereségének tűnik, a valóságban mégis ez az
áldozat a végső győzelmet jelentette Sátán vádjaival szemben. A kereszt
egyértelműen bizonyította, hogy Isten a szeretet, aki életét adja teremtményeiért.
És világossá vált, hogy Lucifer végleg önző, gyilkos indulatainak kíván élni.
A
templomban az esti áldozat ideje volt, ám a földrengés következtében megrepedt
az oltár, a bárány kiszabadult a pap kezéből, a kárpit kettéhasadásával pedig
láthatóvá vált a legszentebb hely. Mindezek a jelek kifejezték, hogy Jézus az
igazi Bárány megáldoztatott, ezáltal nyitva meg számunkra az utat a mennybe
(Zsid.10:19-20).
És
annak ellenére, hogy Sátán a sötétség erőivel megpróbálta végleg betapasztani a
sír száját, a hét első napján, a feltámadás hajnalán a Krisztus általi
szabadulás még nagyobb erővel ragyogott fel, mikor ismét „nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala
leszállván a mennyből" (Mt 28:2) megnyitotta Jézus és sok elhunyt szentnek
sírját.
Ezután, ahogy Jézus, ők is felkeresték szeretteiket,
bátorítva őket, majd negyven nap múlva vele együtt emelkedtek a mennybe, mint Krisztus
győzelmének előhírnökei.
Így nyújt ma reménységet és vigasztalást az
evangéliumnak eme Igéje;
„Üdvözítőnk feltámadásakor csak néhány sír tárult
fel. Második eljövetelekor azonban minden drága halottunk meghallja majd az Ő
hangját és előjönnek a dicsőséges és halhatatlan életre. Ugyanaz a hatalom,
amely feltámasztotta Krisztust a halottak közül, feltámasztja majd az Ő
egyházát is, és megdicsőíti azt Vele, minden fejedelemségek, minden
hatalmasságok és minden más név felett, amely adatott, nemcsak ebben a világban,
hanem az eljövendőben is.” (E.G.White; Jézus
élete 694.o.)
