Templomban

„Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett.”

Zsidók 10,19(-23)

Nem kaptam vallásos nevelést, de mindig szerettem bemenni a templomokba, akármerre jártunk az országban. Megfogott a belső békesség és nyugalom, ami a több évszázados falakból sugárzott; a magas belső tér, ami önkéntelenül is fölfelé, az ég felé emelte a tekintetet. Az Isten felé.

A templomok még ma is igyekeznek követni az első templom mennyei mintáját. A legtöbben létezik egy hely, ahová csak a pap, a szolgálattevő léphet be, ahol a tradíció szerint Isten lakik. Pedig Isten nem zárható falak közé, még kevésbé igaz, hogy csak a beavatottak járulhatnak elé és ők is csak ritkán és bizonyos esetekben. Mi mindannyian biztosak lehetünk abban, hogy a mennyei templom ma nyitva van előttünk. Isten nem rejtőzik el előlünk, sőt Ő maga nyitott utat a vele való találkozásra.

Jézus Krisztus azért ontotta vérét, hogy személyesen és nem közvetítők útján ismerhessük meg őt. Sőt, a Bibliát is azért adta a kezünkbe, hogy a kapcsolatunk Vele még közvetlenebb legyen. A Szentírás Őt nevezi az Útnak, mely Istenhez visz; Őt nevezi az Ajtónak, aki által beléphetünk Isten elé.

Talán nehéznek találod a megértést, de szinte ez az egyetlen kockázat, amit vállalnod kell, a tanulás kockázata. Nyitottnak kell maradnod arra, hogy új ismereteket szerezz, hogy úgy tapasztald meg Istent, ahogy Ő szeretné; az Igén és az imádságon keresztül. Szánd rá magad még ma! Szánd rá magad hittel!