A menyasszony
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első
ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És
én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla
alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.”
Jelenések 21,1-2
Sohasem gondoltam, hogy belőle olyan szép menyasszony lehet,
mint aki előttem állt abban a pillanatban. Csak álltam és kerestem a szavakat,
amivel megdicsérhetném, de nem találtam. Nem csupán arról volt szó, hogy a
boldogság megszépít, hanem sokkal többről. Itt egy valódi átalakulás ment
végbe, amit senki sem értett, csak csodált hódolattal. Ha legszigorúbb kritikus
keresett volna benne hibát, a ruhájában, a megjelenésébe, sőt a viselkedésében,
akkor sem talált volna semmit. Mindene makulátlan volt. Aki ismerte azelőtt, szinte
nem ismert rá. Modora kedves volt és udvarias. Mindenkivel szemben
illedelmesen, kedvesen, sőt, szeretettel beszélt. Egész lényéből természetes
báj sugárzott. A mosolya mindenkit elbűvölt. Bárkire rámosolygott, az
visszamosolygott rá. Amikor először megtudtuk, hogy ő a kiválasztott, nagyon
elcsodálkoztunk, mert a vőlegény bárki mellett dönthetett volna. Akkor úgy
gondoltuk, ő lenne az utolsó, mert mindenki különb nála. De most, amikor
megláttam a hófehér ruhában, megértettem, hogy ő az egyetlen.
Az esküvő csodálatos volt. Az ara fürdött kedvese
szeretetében. Az angyalok hófehér sorfala előtt vonultak be a Szent város
nyitott kapuján át a megváltottak az Isten trónja elé. Mindenki szemében a
boldogság ragyogott, a megváltás öröme. Mennyei kórusok énekeltek dicsőítő
éneket, egyiket a másik után. Majd a menyasszony énekelt tiszta és csengő
hangon. A dal a kedveséről szólt és a meg nem érdemelt szeretetről, amivel
elhalmozta őt. Aztán a csodálatos lények egy csoportja koronákat hozott az
Isten színe elé és mindenki saját ékességet kapott kedvesétől, szeretetük örök
bizonyítékát. Majd mindannyian helyet foglaltak az előre elkészített trónusokon
és a szentek uralma elkezdődött. Milyen jó is, hogy már most, itt, ezen a
földön közéjük tartozhatunk…
„Az egész világ
barátságánál többet ér Krisztus megváltottainak barátsága. A legpompásabb földi
palotához való jogcímnél többet ér, hogy jogunk lehet a mennyei hajlékokhoz,
amelyeket Urunk készít… Minden földi dicsőítésnél többet érnek azok a szavak
amelyeket Megváltónk intéz hűséges szolgáihoz: Jertek, én Atyámnak áldottai,
örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ alapítása óta.
(Mt 25,34)” (E.G. White: Krisztus példázatai)