A szív füle…

„Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a Gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának a közepette van.” Jel.2,7.

Régebben nem igazán értettem, hogy miért mondja hétszer is Jézus a Gyülekezeteknek szóló üzenetében, hogy „Akinek van füle hallja…”! Miért, kinek nincs füle?! Ritka az az ember! 

 Nyilvánvaló, hogy itt más hallásról beszél az Úr.

A napokban beszélgettem valakivel, aki elmondott egy tapasztalatát. Volt valahol, ahol egy jó előadó, választékos kifejezésekkel, nagyszerű előadást tartott, csak éppen nem értett az illető belőle semmit. Magyarul beszélt, mégis érthetetlen volt számára…. „Olyan jó, hogy Te olyan egyszerűen beszélsz, mégis nagy igazságokat társz elém, amelyet megértek és elgondolkodok rajta!” – mondta nekem. Néha gond van az előadóval és az előadás módjával is, de az is előfordulhat, hogy a hallgató más hullámhosszon van.

Milyen jó, hogy Isten teljesen tud azonosulni a hallgatóval. Ismer bennünket és tudja, milyen módon szólhat hozzánk, hogy meg is értsük Őt! Mindenkihez másképp kell szólnia ugyanazt az igazságot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a legtöbb esetben mi erre képtelenek vagyunk. Van egy sablonunk, amit elkészítettünk, és nem törődünk azzal, hogy ki, milyen szinten van. „Eszi, nem eszi, nem kap mást!”

Ami szerető Urunk nem ilyen! Aprópénzre váltja az igazságot úgy, hogy mindenki számára érthető legyen! Mégis, sokan nem hallják meg Őt! Miért? Azért, mert nincs a szívüknek füle…!

„Hallván halljatok, és ne értsetek! és látván lássatok, és ne ismerjetek. Mert megkövéredett e népnek a szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Mt.13,14-15.

Az élet viharaiban rettentő nagy a zaj! Ezer dolog leköt bennünket, különböző hangok foglalják le füleinket, így előfordulhat, hogy nem halljuk meg a lényeget. Jézus szelíd, csöndes hangon szólít bennünket. Sajnos, sok esetben a körülöttünk lévő örült hangzavar képtelenekké teszi fülünket, hogy meghalljuk a kedves hangot. Nem mindegy, hogy mire áll rá a hallásunk. Amikor egy kórus megszólal, az avatatlan hallatók csak azt hallják meg, hogy milyen szépen hangzik a mű, amit előadnak. De a karvezető meghallja a legkisebb hamis hangot is. Lehet, hogy néha disszonáns akkordot énekelnek, de attól még az tiszta hangzás. Ha viszont valaki nem tiszta, azt azonnal észreveszi. Miért? Mert rááll a füle a zenei darabra….

Hallod-e, amit az Isten mond neked naponként? Figyelsz-e rá ebben a zűrzavaros világban? Most egy pár percre csendesedj el, és ne szólj semmit, csak hallgass Istened szavára! Ha tiszta lélekkel figyelsz rá, meghallod Őt szíveddel…. Azután már mindig csak ezt akarod hallani, és soha nem felejted el szavainak dallamát…

Kormos Tivadar