Vezetés
János evangéliuma 15:26
"Hogy-hogy nem érte utol 2000 év alatt a gonoszt a kereszténység?" - szegezték nekem a minap a kérdést. Nagyon meglepődtem. A kérdés általában így hangzik: "Hogy-hogy nem lehet Istent utolérni?" A gonoszság adott: megtapasztaljuk a mindennapokban és a történelemkönyv lapjain. Annyira hozzá szoktunk már, hogy a jót nehezünkre esik észrevenni és követni.
Ezért jön hozzánk Ő, a Pártfogó, hogy mellénk álljon, és segítsen, mint gyermekkorban a kéz, ami biciklizésnél egyensúlyban tartott, vagy a hintázásnál lendületet adott; ami vezette a kezünk, hogy szép kerekre sikerüljön az első betű.
Jézus ígérete abba a sorba illeszkedik, amit 1.Mózes 3:15 kezd: "és ellenségeskedést szerzek közted és az asszony között", vagyis a gonoszság és az ember között. Mert ehhez is Isten kell! Ha nem vezetne rá a jóra az Igazság Lelke, akkor jónak tartanám a rosszat. Be kell vallanom, néha beleesek ebbe a hibába. Van, hogy megfeledkezem az alapokról is: hogy az igazság nem valami, hanem Valaki. Hogy kereszténynek lenni nem tudni valamit, hanem szeretni valakit. És ilyenkor kell az igazság Lelke, hogy megismertesse újra Jézust! Ő az origó, a kezdet és a vég, aki nélkül nincsen keresztény élet.
Az ígéretben ez is benne van: "meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1:6). Ha úgy érezzük, hogy rossz irányba haladunk, ne aggódjunk! Csak kezdjünk el hallgatni a Szentlélek hangjára! Jó irányba fog vezetni: Jézus felé!
Csizmadia Róbert
