"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak."
Rómabeliekhez írt levél 8:28
Ülök a csendben, és mélyen gondolkodom. Kezem a kép hiányzó darabjai után matat.Tétován keresem életem nagy fényképének hiányzó darabjait,de a sűrű homokban nem találom.A sűrű réteg elrejti előlem a hiányzó részeket, és tanácstalanul ejtem fejemet a forró homokra. Aztán hirtelen világos lesz előttem minden.
Valahol mindannyian Isten kezében vagyunk. Életünk hiányzó puzzle darabjait magánál tartja egészen a végig, akár elismerjük, akár nem. Kérdések motoszkálnak bennem... Vajon miért is nem adott meg Isten olyan dolgokat, amiért rendíthetetlenül könyörögtem, de néma maradt az ég. Talán, mert életem igazi értelmét nem szolgálták és nem jutottam volna el idáig.
Ma reggel ezt az imádságot mondtam el...
Istenem! Ha kell akkor adj nehéz időszakokat, hogy megtanuljak bízni benned. Ha hasznomra válik egy betegség, akkor vállalom. Ha az a terved, hogy minden igazolványomat és pénzemet ellopják, és közben olyan emberekkel találkozom, akik így hallanak rólad, akkor végigjárom a kijelölt utat,csakhogy beszélhessek nekik. Ha az a terved, hogy mások terheit hordozzam, akkor tegyél alkalmassá rá.
Ha netán vissza kell lépnem egyet, azért, hogy újra megragadhassam a kezed, tegyél elém akadályokat az úton. De ne engedd soha, hogy kételkedjek benned! Mert azt mondtad, hogy akik téged szeretnek, semmi sem véletlen az életükben!
