A Szentlélek kitöltetése
„Hirtelen olyan hang hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire”
Apostolok cselekedetei 2:2-3
Tizenegy riadt felnőtt férfi és néhány asszony. Összezsúfolódva egy ház padlásterében. Az ajtó gondosan zárva. Halkan beszélgetnek, imádkoznak. Csak valaki meg ne tudja, hogy itt vagyunk! Felidézték sorba – ahogy eszükbe jutott – az elmúlt három év eseményeit. Többször elhangzott, hogy „emlékszel, amikor…” Jézusról beszélgettek. Megváltoztatta életüket. Mátét felállította az asztaltól, és elhívta, Fülöpöt meg a barátját – Nátánáelt egész különös módon szólította meg. Péternek azt ígérte, hogy emberhalásszá teszi. És most? Mindennek vége! Elment! „Pedig mi azt reméltük…” És sorolták, hogy mit reméltek. Keserűek, csalódottak voltak. Reménytelenül, tehetetlenül néztek a holnap elé. Mit kezdjünk magunkkal?
Közben néhány prófécia egyre jobban megvilágosodott előttük. Emlékszel, hogy mit mondott nekünk, amikor hazafelé tartottunk Emmausba?
És ekkor: Hirtelen olyan hang hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire
Mit éreztél volna, ha te is ott ülsz köztük? Remeg a ház! Valamilyen szélviharhoz hasonlító hang. Aztán valami megfoghatatlan békesség töltötte be azt a házat. De ez a szélviharhoz hasonló hang gombostűket is rakott a párnájukba. Felugrottak! Megvilágosodtak! Szélesre tárták az ajtót. És mondták, és mondták, és mondták. Bár Péter volt ott, meg Jakab, és János, meg a többiek, mégsem ők szólaltak meg, hanem a Szentlélek. Lángra gyújtotta őket is, meg a hallgatókat is. Elmúlt a kétségbeesés. A félelem. A zárt ajtó. A miértek. A pedig mi azt reméltük kezdetű mondatok.
És betöltötte őket a bizonyosság.
Szeretnéd ezt Te is átélni?
Isten SOHA nem vonta vissza a 2000 évvel ezelőtt kiárasztott erőt. Kérd, hogy Téged is töltsön be – és figyeld, mit tehet Veled és Általad Isten.
