Egy igazságos döntés ára
Zsoltár 19,9 MBT
Itt a december, közeleg az ünnep, de miről is szól? A karácsony a szeretet ünnepe, de vajon kinek a szeretetét ünnepeljük? Gyerekként azt gondoltam, a szüleinkét, mert ők azok, akik szeretnek minket, áldozatokat hoznak értünk és ilyenkor ajándékot adnak nekünk, gyerekeknek. Ennek következtében talán másokban is, nemcsak bennem, kialakulhatott az a jogtalan érzés, hogy ez a természetes.
Később azt gondoltam, hogy a karácsony a család ünnepe. Azt ünnepeljük, hogy egymást szeretjük és tiszteljük. Azt, hogy összetartó család vagyunk, akik minden körülmények között számíthatunk egymásra. Ezt háláljuk meg azzal, hogy ajándékokat veszünk egymásnak. De vajon eszünkbe jut-e a vásárlási láz közepette a legnagyobb ajándék, amit az egész emberiség kapott? Mert elvileg erről szól a karácsony.
Istenről tudjuk, hogy minden körülmények között igazságosan dönt. Több ezer évvel ezelőtt úgy döntött, hogy nem csak igazságos lesz az emberrel, hanem szeretni is fogja. Az Ő jóságos természetéből fakad az a végtelen szeretet, amivel szeret bennünket. Ezt a szeretetet csak akkor értjük meg, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen reménytelen és elveszett lett volna az ember, ha Krisztus nem dönt úgy, hogy emberként megszületik a földre.
A bűnbeesés miatt mindannyian a kárhozat gyermekei lettünk, akik bűnben fogantunk, nőttünk fel. Akiknek soha nem kellett tanulni a rosszat, mert természetünkből fakadt. Ha csak egy kicsit őszinték vagyunk magunkhoz (legalább ilyenkor legyünk!), belátjuk, hogy szinte képtelenek vagyunk megküzdeni az emberiségben lakó önzés mérhetetlen következményével. Mi jut ma a fenyőfák alá? Mivel fogjuk kifejezni legalább három napig, hogy valóban szeretjük egymást, amikor sokaknak tüzelőre is alig telik? Észrevettük, hogy egyre nagyobb a szakadék ember és ember között? Vannak, akik mindenüket pénzzé teszik, hogy megvásárolják a családi jegyet a tengerentúli ígéret-földjére, míg mások tovább folytatják üzelmeiket. Vajon büszkeségünk ellenére rájövünk-e végre, hogy mennyire megváltásra szorulók vagyunk önnön sorsrontásainkból, világpusztításunkból. És meglátjuk-e az ünnep fényeinél Isten igazságát a megszületett, megváltani jött Krisztusban, Aki nem maradt gyermek, hanem felnőtt, hogy helyettünk fizessen a bűneinkért.
A hit tisztasága nem más, mint Isten végtelen szeretetének megismerése irántunk, véges, nélküle elveszett halandók iránt.
