Elragadtatás harsonával

„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;  Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. „

1 Thess. 4,16-17

Hosszú ködös, szmogos idő után tegnap ragyogó napsütésre ébredtünk. A madarak ismét csiripeltek, a hőmérséklet rohamosan emelkedett. Jó volt sétálni a tavaszias időben. Egy kicsit a menny előízét érezhettük.

Jézus nemsokára eljön érettünk és egy olyan országba visz el, ahol örök boldogság vár ránk. Pál apostol olyan szépen, egyszerűen leírja ezt a jelenetet.

„Mert maga az Úr ….”  Nem egy UFO, nem egy titokzatos lény fog eljönni értünk, hanem maga Jézus Krisztus, a barátunk a megmentőnk a megváltónk jön el, hogy elvigyen bennünket erről a bűnnel szennyezett földről. 

Hogyan fog ez megtörténni?

Jézust a távolból, mint egy felhőt fogjuk látni, ahogy egyre közelebb és közelebb kerül a földünkhöz. Amikor elég közel ér, akkor észrevesszük, hogy az nem is felhő, hanem Jézus az angyalok sokaságával körülvéve jön, hogy megszabadítson bennünket. Trombita fog szólni, a sírok remegni fognak és feltámadnak azok az emberek, akik hittek Őbenne. Az élő igazak elváltoznak és a feltámadt igazakkal együtt elragadtatnak  az Úr elé a levegőbe. Azok akik nem hittek Jézusban mind meghalnak, hogy ezer évig – a második feltámadásig tudatlanságba burkolózva várják a megelevenedést, aminek örök halál a vége.

Szomorú vagy, mert férjed meghalt, szomorú vagy mert feleségedet, vagy gyermekedet veszítetted el. Ezen a reggelen van egy jó hírem! Mi adventisták soha nem mondjuk azt, hogy örökre búcsúzunk, mert a halál az nem mindennek a vége. A sír az nem egy olyan éjszaka, amiből soha nincs hajnal.

Jézus Krisztus el fog jönni, érted és értem. Ő azt szeretné, ha részünk lenne az első feltámadásban és vele együtt élhetnénk az örökkévalóságban.

Fogadd el az Ő ajándékát, az örök életet. Ámen