Szív és száj

"A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj."

Lukács evangéliuma 6:45

Ide kívánkozik a Jakab leveléből vett gondolat: "Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét." (Jakab 3:2)

Az is igaz, hogy cselekedeteink alapján ítél meg Isten, de ha jól belegondolunk a beszéd is valahogy ide tartozik. Ravasz László ezt írja: "Van olyan beszéd is, mely nem szereplés, hanem az életnek nagy áldott cselekedete." 

Jézus beszéde ilyen volt. Nem csak üzenete volt, hanem erővel, hatalommal tisztán szólt. Úgy, hogy még az ellenségei is csak hallgattak mellette. Mai szavai leleplezik álszentségünket, és kimondja a valóságot: szívünkben nemcsak kincsek, hanem sok szemét is van.

Szavainkkal sokszor körbeszemeteljük magunkat, és még csak fel sem tűnik. 

Mai igénk üzente röviden arról szól, hogy hiába tesszük a jót, kerüljük a rosszat, a szavaink elárulnak bennünket. Meggondolatlan, elhamarkodott, vagy hirtelen felindulásból kimondott szavainkra azért nincs mentség, mert csak az jöhet ki szánkon, ami a színünkön van. Ha valóban Jézus él bennünk, akkor még feszült helyzetben sem mondunk olyan szavakat, melyeket később megbánnánk.

Érdemes ezt komolyan végiggondolni, mert épp a Hegyi Beszéd egyik gondolata fogalmazza meg pozitív módon ezt a kérdést: "Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent." (Máté 5:8) Akik nem tiszta szívűek (gonoszok), nem látják meg az Istent – legalábbis nem úgy, és akkor, ahogy szeretnék.

Nem is gondolnánk, hogy milyen kis dolgokon dőlnek el egészen nagy kérdések. Egy-egy szó, melyek mögött gondolatok, érzések, jellem rejtőzik. És végső soron ez vagyok én, egy ember, aki vagy Krisztusi vagy nem. Gyümölcséről ismerik meg a fát!