Élő víz folyamai
A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.”(János evangéliuma 7. fejezet 38. vers)
Júdea sivatagát járva, az utazó hamar rádöbben, ezen a vidéken a legnagyobb kincs; a víz. Bizony, a víz, azok a források, a köréjük épült oázisok, melyeknek birtoklásáért már a múltban is sok harc dúlt.
Ábrahám még nevet is adott az itt ásott kutaknak (1Móz.26:18), melyeket fia, Izsák ásott ki újra, miután a filiszteusok betömték azokat földdel. Később, Izsák szolgái maguk is ástak kutakat, miután „élő víznek forrására akadának ott.” (19. vers) Melyért aztán Gérár pásztoraival versengtek.
Ma, ugyanitt, a Júdeai sivatagban, több helyen újabb és újabb településeket hoznak létre. Gyönyörű házak, zöldellő pászit és pálmaligetek… Hogyan? Honnan van annyi víz?
A válasz egyszerű: a víz a talpunk alatt van. Aki elkezd ásni, előbb utóbb vizet talál. Melyet aztán a számítógéppel vezérelt speciális csepegtetéses öntözőrendszer segítségével a legoptimálisabban tudnak felhasználni.
Persze, most is vannak e területekért a filiszteusokkal vívott harcokhoz hasonló viaskodások. Mert könnyebb a más által kiásott kutat bitorolni, mint sajátot ásni.
Természetesen, Jézus szavai nem az ember által ásott kutakra vonatkoznak, hanem az Isten ránk áradó áldásainak, ajándékainak mennyei csatornájára: „Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők.” (Ján.7:39)
Ez a ’Forrás’ mindannyiunk számára elérhető, mint a víz, mely talpunk alatt van. Mégis azt látjuk, hogy sokan a lelki szomjhalál állapotában tántorognak, mert nem akarnak maguk az Ige mélyére ásni.
Mint az öt balga szűz Jézus példázatában, akik az okosak olaját szerették volna használni. Mert könnyebb mások gondolatait és tapasztalatait emlegetni, mint órákig tanulmányozni az írásokat és ’Isten oltó-kését’ saját életemben átélni, megélni. (E.G.White: Nagy Küzdelem, 352.o.)
Jézus azonban ma arra hív:
A Szentlélek karnyújtásnyira van tőled és rajtad keresztül másokra áradva szeretne áldás lenni számodra.
Ábrahám még nevet is adott az itt ásott kutaknak (1Móz.26:18), melyeket fia, Izsák ásott ki újra, miután a filiszteusok betömték azokat földdel. Később, Izsák szolgái maguk is ástak kutakat, miután „élő víznek forrására akadának ott.” (19. vers) Melyért aztán Gérár pásztoraival versengtek.
Ma, ugyanitt, a Júdeai sivatagban, több helyen újabb és újabb településeket hoznak létre. Gyönyörű házak, zöldellő pászit és pálmaligetek… Hogyan? Honnan van annyi víz?
A válasz egyszerű: a víz a talpunk alatt van. Aki elkezd ásni, előbb utóbb vizet talál. Melyet aztán a számítógéppel vezérelt speciális csepegtetéses öntözőrendszer segítségével a legoptimálisabban tudnak felhasználni.
Persze, most is vannak e területekért a filiszteusokkal vívott harcokhoz hasonló viaskodások. Mert könnyebb a más által kiásott kutat bitorolni, mint sajátot ásni.
Természetesen, Jézus szavai nem az ember által ásott kutakra vonatkoznak, hanem az Isten ránk áradó áldásainak, ajándékainak mennyei csatornájára: „Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők.” (Ján.7:39)
Ez a ’Forrás’ mindannyiunk számára elérhető, mint a víz, mely talpunk alatt van. Mégis azt látjuk, hogy sokan a lelki szomjhalál állapotában tántorognak, mert nem akarnak maguk az Ige mélyére ásni.
Mint az öt balga szűz Jézus példázatában, akik az okosak olaját szerették volna használni. Mert könnyebb mások gondolatait és tapasztalatait emlegetni, mint órákig tanulmányozni az írásokat és ’Isten oltó-kését’ saját életemben átélni, megélni. (E.G.White: Nagy Küzdelem, 352.o.)
Jézus azonban ma arra hív:
A Szentlélek karnyújtásnyira van tőled és rajtad keresztül másokra áradva szeretne áldás lenni számodra.
Ne halj szomjan! Áss!
