Vigyázz, figyelnek!
„Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” (Péter 1. levele 2:15-17)
Nem könnyű egy ország jó polgárának lenni! És két országnak?
A keresztény ember kettős állampolgársággal rendelkezik. Itt, ahol most földrajzilag élünk alapvetően meghatározza életünket. De van egy mennyei polgárjogunk is, miszerint már most Isten országának tagjai lehetünk. A nagy kihívás az, hogy az a környezet ahol élünk többnyire nem úgy gondolkodik, hogy figyelembe vegye Isten törvényeit.
A kereszténység születésének idején, amikor Péter írta ezt a levelet, komoly üldözésekkel és általános társadalmi ellenszenvvel kellett szembenézni annak, akik Krisztus tanításai szerint akart élni. Az „ostoba”, „értelmetlen” emberek már csak azért sem szerették őket, mert kisebbségben voltak. Nem azonosultak a közerkölccsel, kilógtak a sorból. Azért sem voltak népszerűek, mert az igazság hirdetése mindig azzal járt, hogy a gonoszság lelepleződött.
A kereszténység léte, és hitele múlott és múlik azon, hogy hogyan éljük meg ezt a különös kettős állampolgárságot. Igaz, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embernek, de nem szabad okot adni arra, hogy életünk miatt támadhatóak legyünk. A példás, erkölcsös élet, az illő tisztelet megadása, a másokat szolgáló élet azoknak is segít meglátni a kereszténység értékét, akik még az elveket nem ismerik.
Segítsen ma is az Úr, hogy életünk, viselkedésünk mások áldására, ne pedig bosszantására legyen!
