Becsületbeli ügy
„Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.”
Prédikátor könyve 7:29
Salamon király egyik „bölcsesség-kereső” útja végén jelentette ki a ma reggel olvasott mondatot. Kutatásai során megbizonyosodott arról, hogy bár kezdetben Isten az embert igaznak, becsületesnek teremtette, az ember okoskodásai révén gonosszá vált. Pár verssel korábban ugyanebben a fejezetben ezt olvassuk: „Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne”(Prédikátor könyve 7:20).
Ennek ellenére a legtöbb ember azt gondolja magáról, hogy jó, hiszen nem követett el semmilyen nagyobb, kihágó bűnt: nem csapott be senki, nem ölt, és nem csalta meg házastársát. De vajon így van ez? Vajon mindig becsületesen járunk el, vajon valóban nem tévedünk? Vajon sok esetben nem az önzés vezérel bennünket?
Gondoljunk csak egy csoportképre, amelyen mi is szerepelünk. Amikor kezünkbe vesszük, mi az első, amit megnézünk rajta? Nem az, hogy hogyan sikerült a mi szemszögünkből? Lehet, hogy mindenki más becsukta a szemét, egyeseknek kócos a haja, másoknak félre áll a nyakkendőjük, blézerük, de ha mi tetszünk önmagunknak, hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy ez egy jó kép. Ne ijedjünk meg, ez nem bűntett, ez csupán azt igazolja, hogy alapvetően önzők vagyunk.
Isten azonban azt szeretné, ha önzetlenek és becsületesek lennénk. Hiszen ilyennek alkotott minket, és az a vágya, hogy újból ilyenekké váljunk. Önmagunktól azonban képtelenek vagyunk megváltozni. Ha saját magunk próbálkozunk, különféle okoskodásokkal, csődöt mondunk.
Próbáltad-e már sáros kézzel megtisztítani a ruhádat? Mi lett az eredménye? Még sárosabb, koszosabb lett a ruha. Egyetlen megoldás van a megtisztulásra: engednünk kell, hogy az, aki kezdetben tisztának teremtett minket, az újból megtisztítson, hiszen ő az egyetlen, akinek a kezét nem sározta be a bűn.
Ma, amikor egy újabb nap előtt állsz, ami próbára teheti becsületességed vagy önzetlenséged, kérd Istent, hogy segítsen téged, hogy mindenben neki tetszően járj el. Egyedül nem fog menni, de vele sikerülhet!
