Egy ismerős ismerőse

Szenvedni Krisztusért

„Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette: Ugyanolyan tusakodástok lévén, a milyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem”
(Filippibeliekhez írt levél 1. fejezet 29-30. vers)

Pál, mikor a filippibeliekhez írt levelet írja, épp börtönben van. Nem azért, mert valamilyen köztörvényes bűncselekményt követett el, hanem mert Jézusról tanított, nyilvánosan hirdette, hogy számára Krisztus az egyedüli Megváltó.

Milyen furcsa erről most írni. Olyan más világot élünk. Ma itt Európában nem zárnak börtönbe, nem kínoznak és ölnek meg azért, mert keresztény vagy. Sőt az internet segítségével akár világ másik felén is hirdetheted, hogy Jézusban hiszel, anélkül hogy egy lépést tettél volna.

Mennyivel kényelmesebb ma kereszténynek lenni. Szép csendben elmélyülni a Szentírás felett, imádkozni egyet, munka a megélhetésért, egy kis szórakozás, pihenés aztán kezdődhet elölről minden.

Valószínűleg az első században élt hívek nagyon elcsodálkoznának ezt a statikus kereszténységet látva. Mert bár van szenvedés („betegek vagyunk”, „fel kell nevelni a gyereket”, „az imádságból nincs kenyér az asztalon”…), viszont nem Krisztusért.

És ha nem beszélnek Jézusról, ha élik a ’maguk’ életét, ha megfogadják a nagytanács parancsát, ők is el tudták volna kerülni az arénákat, a börtönt, a kínzásokat,: „Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.” (Apcsel. 4:18)

Ám erre azt válaszolták: „Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” (uo.19-20)

Így, ma ezeket a verseket olvasva ne a szenvedést keresd, hanem hirdesd nagy erővel és bátorsággal, amit láttál és hallottál, s a szenvedés jön majd magától, hogy hitben kipróbált legyél.