Minden reggel
"Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!"
Zsoltárok 143,8
A kisfiú lágy mosollyal bújt az anyja ölébe:
- Mond nekem! – súgta a fülébe.
- Mit? – kérdezte a szülő.
- Tudood. Amit úgy szeretek hallaníí. – nyújtotta a beszédet kérőn. Közben felnézett a szemébe és az anya haját kereste a kezével.
- Ja, azt. – de nem folytatta, csak hallgatott.
- Anyúúú, légyszi!
Az asszony odanyújtotta az arcát és szinte azonnal kapott rá egy édes puszit. Rámosolyodott a gyermekre, a szemébe nézett és azt mondta:
- Szeretlek.
- Akkor is szerettél, amikor még a pocidban voltam?
- Igen, ott is szerettelek.
- És akkor is szeretni fogsz, ha majd megnövök és olyan nagy leszek, mint apu?
- Igen, akkor is. Mindig szerettelek és mindig szeretni foglak.
- Oké, akkor mostmár felöltözöm.
- Mond nekem! – súgta a fülébe.
- Mit? – kérdezte a szülő.
- Tudood. Amit úgy szeretek hallaníí. – nyújtotta a beszédet kérőn. Közben felnézett a szemébe és az anya haját kereste a kezével.
- Ja, azt. – de nem folytatta, csak hallgatott.
- Anyúúú, légyszi!
Az asszony odanyújtotta az arcát és szinte azonnal kapott rá egy édes puszit. Rámosolyodott a gyermekre, a szemébe nézett és azt mondta:
- Szeretlek.
- Akkor is szerettél, amikor még a pocidban voltam?
- Igen, ott is szerettelek.
- És akkor is szeretni fogsz, ha majd megnövök és olyan nagy leszek, mint apu?
- Igen, akkor is. Mindig szerettelek és mindig szeretni foglak.
- Oké, akkor mostmár felöltözöm.
