Istennek tetsző áldozat
„Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!”
(51. Zsoltár 19. vers)
Amióta a bűnbeesés miatt elhagytuk az Éden kertjét, örökké visszatérő kérdés, hogyan tudnánk méltóan tisztelni az Istent. Vajon reggel, vagy este, hangosan, vagy elcsendesedve. ’Jeruzsálemben, vagy Garizim hegyén’…
Milyen legyen az istentisztelet liturgiája, milyen legyen a zene, ki és hogyan prédikáljon, egyáltalán kell-e prédikáció?
Mikor ezekre a kérdésekre keresünk választ, be kell valljuk, legtöbbször válaszunkat saját érzéseink határozzák meg. Azaz a jó istentisztelet az, ahol jól érzem magam.
Ám a Szentírás szerint az igaz istentisztelet Istenre összpontosít, nem pedig az emberre. Nem az a fontos, hogy én, hogyan érzem magam; a lényeg, hogy a tisztelet Neki tetsző legyen.
Káin viselkedése jól példázza ma is azokat, akik saját vágyaik kielégítésének igényével jönnek Istenhez. És a számukra a legkevesebb nehézséggel járó áldozatot hozzák, feleslegükből adakozva (Mk. 12:42-44).
Dávid, mint király rengeteg jószágot mutatott be áldozatként az Örökkévalónak, viszont, mikor Nátán próféta rámutatott bűnére, akkor mutatta be a legnagyobb áldozatot, melynek az 51. zsoltár a hű bizonyítéka. Ez az áldozat pedig ő maga volt.
Ez az, amire Pál apostol is bíztat bennünket; „szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm.12:1-2)
Letéve önző nagyravágyásunkat, álljunk Jézus szolgálatába.
Isten ma reggel azt mondja neked:
Gyere hozzám úgy, ahogy vagy! És mindenedet, terveidet, vágyaidat, testedet és lelkedet tedd az én oltáromra!
Milyen legyen az istentisztelet liturgiája, milyen legyen a zene, ki és hogyan prédikáljon, egyáltalán kell-e prédikáció?
Mikor ezekre a kérdésekre keresünk választ, be kell valljuk, legtöbbször válaszunkat saját érzéseink határozzák meg. Azaz a jó istentisztelet az, ahol jól érzem magam.
Ám a Szentírás szerint az igaz istentisztelet Istenre összpontosít, nem pedig az emberre. Nem az a fontos, hogy én, hogyan érzem magam; a lényeg, hogy a tisztelet Neki tetsző legyen.
Káin viselkedése jól példázza ma is azokat, akik saját vágyaik kielégítésének igényével jönnek Istenhez. És a számukra a legkevesebb nehézséggel járó áldozatot hozzák, feleslegükből adakozva (Mk. 12:42-44).
Dávid, mint király rengeteg jószágot mutatott be áldozatként az Örökkévalónak, viszont, mikor Nátán próféta rámutatott bűnére, akkor mutatta be a legnagyobb áldozatot, melynek az 51. zsoltár a hű bizonyítéka. Ez az áldozat pedig ő maga volt.
Ez az, amire Pál apostol is bíztat bennünket; „szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm.12:1-2)
Letéve önző nagyravágyásunkat, álljunk Jézus szolgálatába.
Isten ma reggel azt mondja neked:
Gyere hozzám úgy, ahogy vagy! És mindenedet, terveidet, vágyaidat, testedet és lelkedet tedd az én oltáromra!
