Isten hatalma

"Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel."
Zsoltárok könyve 77:15

A Vörös-tenger szétválasztása természeti csoda. A vizek vérré válása az ítélet csodája, azaz csapás. Mannahullás jó helyen, meghatározott időben és előre lefektetett szabályok szerint: a gondviselés csodája. Mózes megmenekülése a gyékénykosárban és a fáraó lányának irgalma nem természetfeletti csoda, de teljesen logikátlan, azaz kulisszák mögötti isteni beavatkozás nélkül teljesen elképzelhetetlen. Isten Fia két angyal társaságában meglátogatja Ábrahámot és együtt esznek vele: az egyik legnagyobb csoda, amit a Biblia leír, nem a monumentalitása, hanem éppen az egyszerűsége miatt. Elizeus a halálból feltámaszt egy kisfiút: az élet csodája. Isten átadja Mózesnek a saját írásával készült kőtáblákat a Tízparancsolattal: a tanító-nevelő Isten egyszerű csodája.

Amikor Isten olyan csodát tesz, amiben nem a népe kedvezményezett, akkor Isten megmutatja, hogy Ő nem személyválogató és minden nép közül kedves Neki, aki Őt szereti. A ravasz gibeóniak, akik csellel szereztek szövetséget Izrael népével, amikor bajba kerültek, Isten az egyik legnagyobb csodát tette értük, amekkorát még saját népéért sem, megállt a Nap egy napra. Az Úr meggyógyította Naámánt, pedig ő Isten népének ellensége volt. Isten meggyógyítja a gőgös Nabukodonozort és elállatiasodott szintjéről visszahelyezi a királyi székbe.

Isten hatalmas csodákat tesz népéért, néha még hatalmasabbakat az idegenekért, hogy meglássuk: Ő nem országhatárok szerint osztja az áldásokat és csodákat, hanem a szív állapota szerint.

Vegyük észre mi is a mi mai csodáinkat: látok, hallok, tudok járni, van étel a tányéromon, ugyanaz a párom, aki tegnap, ugyanott dolgozom, mint a múlt héten. Ne feledjük el Isten kis csodáit sem! Csak azért, mert nem füstfelhőbe burkolva érkeznek, vagy nem adja hírül trombita a jelenlétüket, még nem azt jelenti, hogy az nem ugyanakkora csoda!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás