A hit ereje
"Jézus így válaszolt: „Higgyetek Istenben!
Igazán mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek:» Emelkedj fel, és ugorj a tengerbe!«, és szívében kételkedés nélkül hiszi, amit mond, megtörténik.
Ezért mondom nektek: ha bármit is kértek imában, higgyétek el, hogy megkapjátok, és a tiétek lesz az!"
Igazán mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek:» Emelkedj fel, és ugorj a tengerbe!«, és szívében kételkedés nélkül hiszi, amit mond, megtörténik.
Ezért mondom nektek: ha bármit is kértek imában, higgyétek el, hogy megkapjátok, és a tiétek lesz az!"
Márk 11:22-23
Nem hiszem, hogy Jézus itt a hegyek tengerbe-dobálására gondolt!
Mi történt itt? Reggel Jézus „munkába indult” tanítványaival Jeruzsálembe. Megéheztek. Egy leveles fügefa hívogatta őket. Levelek alatt minden esetben már ott voltak a termések. Kivéve most. Csak levél mindenütt, termés sehol. Jézus – a tanítványok nem kis meglepődésére – megátkozta a fát. (Ha érdekel, MIÉRT tette ezt Jézus, szívesen megírom neked!) Másnap reggel megdöbbenve látták, hogy a fa gyökerestül kiszáradt. Péter nagyon elcsodálkozott ezen. Neki válaszolta a bevezetőben leírt mondatokat.
Higgy! Ha Isten mond valamit, miért kételkedsz? Ha igazán hiszel, minden lehetséges! De vajon tudunk-e hinni?
’De jó neked, hogy van hited!’ – mondják sokan. Honnan van a hit? Isten adja. Hogyan? Hallás által – ha hallgatom szavát, illetve olvasás által, ha olvasom a Bibliát. Így tehát mindenki számára felkínálta azt a jó Isten. Mégis ezt olvassuk Lukács 18:8-ban: ’… az embernek Fia mikor eljön, vajon talál-e hitet a fölön?’
Összefoglalva: igazi, erős hitre úgy jutunk, ha a forráshoz, Istenhez és a Bibliához fordulunk. Ott megtölthetjük hittel üres életünket. És ha igazán hiszünk, akkor akár a hegyek is elmozdulnak helyükből.
Örömmel mondhatom, én már sok hegyet a tengerbe dobtam. Igaz, sokszor kértem hozzá barátaim segítségét is, és így együttesen sikerült.
Volt egy nagyon kedves barátnőm, akinél fiatalon tüdőrákot állapítottak meg. Imáink hatására ez a hegy a tengerbe került – barátnőm több évtizedig élt még a megjósolt pár hónap helyett. Ilyen betegség-hegyek tengerbe-dobásáról rengeteget tudnék írni.
De tengerbe kerültek óriási hegy méretű félelmeim, depresszió-dombom, ’őt-nem-tudom-elfogadni-sziklám’ – és még hosszan sorolhatnám.
Szeretnék egy feladatot adni neked a mai napra. Kérd hittel Isten segítségét ahhoz, hogy a már régóta magaddal hordozott hegyedet ma végre a tengerbe tudd dobni. Hidd erősen, hogy Isten le tudja, és le is veszi válladról ’hegyed’ súlyát. Figyeld meg, lélekben megkönnyebbülsz még akkor is, ha nem hallod azonnal a csobbanást. Hidd, hogy Ő képes erre! Csak aztán arra vigyázz, nehogy csónakot keress és elindulj, hogy újra kihalászd!
