Isten elé vitt gondok
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”
Filippibeliekhez írt levél 4:6
„Semmi ok az aggodalomra!” – ha ezt a mondatot halljuk, azt hiszem ha eddig nem tettük volna, most elkezdünk aggódni. Szinte mindig van okunk aggodalmaskodni, hiszen nehéz az élet, kiszámíthatatlan a jövő, és nem mi irányítjuk a dolgokat. Komolyan gondolta vajon Pál apostol, hogy semmi felől ne aggódjunk?
Pál szerint az aggódásnak nem a felelőtlenség, vagy a nemtörődömség az ellentéte. Nem arra buzdít, hogy hagyjuk a dolgokat a maguk útján haladni, és majd csak lesz valahogy.
Az aggodalmat nem az győzi le, ha figyelmen kívül hagyjuk a valós problémákat, hanem az, ha Isten elé visszük azokat. Imádságban, könyörgésekben hálával feltárni Isten előtt problémáinkat – ezt kéri tőlünk az Ige.
Ez nem mindig könnyű, mert hitet igényel - önmegváltó módszereink feladását. Teljes átadást igényel, mert ha már odatettük Isten elő terheinket, nem tehetjük meg, hogy újra és újra magunkra vesszük azokat. Türelmet és állhatatosságot igényel, mert a megoldásra sokszor hosszasan kell várnunk.
A hálaadással elmondott könyörgésről Jézus imái jutnak eszembe. Hálát adott mielőtt megvendégelte az 5 kenyérből és 2 halból a sokaságot. Hálát adott, mielőtt az utolsó vacsora alakalmával megtörte a kenyeret és átnyújtotta a poharat. Hálát adott Istennek, mielőtt feltámasztotta volna Lázárt…
A hála ebben az esetben azt fejezi ki, hogy reménykedve, hittel – a bizalmat és a választ megelőlegezve figyelek Isten csodálatos tetteire.
