A boldog ember
„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz.”
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz.”
Zsoltár 1:1-3.
A „boldogság” egy olyan szó, amit sokszor emlegetünk, de igazi tartalmát nem nagyon értjük. Emlegetik kék madárként, amely ritkán fordul elő, s akkor is elröpül. Valami olyan, ami csak álom marad.
Pedig a Biblia nem ilyennek írja le. A boldogság nem egy csalfa remény, ami talán csak egy-egy pillanatra köszön be, hogy utána örökre eltűnjön.
A boldogság választható. Igen. Ez derül ki a zsoltár soraiból. Két úton indulhatsz el. Az egyik a gonoszság, a bűn útja, a csúfolók széke.
A másik lehetőség; Isten akaratával összhangban élni. Ez a boldogság, az áldás útja. Mi a boldogság alatt valami extatikus állapotot gondolunk, ami nagyon ritkán következik be és rövid ideig tart.
Az Istennel járó ember viszont akkor is áldást tapasztalhat, ha épp borús a nap, ha elveszett a pénztárcája vagy ha a betegség ágyhoz köti.
Ha az Istennel való közösséget választod, akkor az áldást, a boldogságot választod, amely független a külső dolgoktól, és ezért állandó.
Erre a felismerésre jutott Az élet játéka című könyv lelkésze is, amikor Polyanna nyakláncán elolvasta Lincoln szavait: „Az emberek annyira boldogok, amennyire úgy döntenek, hogy boldogok akarnak lenni!”
