Új élet, kárhoztatás nélkül
„Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”
(János evangéliuma 8. fejezet 10-11. vers)
Egy nap nagy hangzavar töltötte be a templomot. No nem a léviták, nem az előimádkozók, vagy sofárok hangja volt ez, mely istentiszteletre, vagy ünnepre hív, hanem írástudók és farizeusok hangja, akik egy bűnös asszonyt vonszoltak Jézushoz.
Hogy ki és hogyan vitte bűnbe? Nem az az érdekes, hanem, hogy mit mond az ifjú Mester? Vajon milyen döntést, milyen ítéletet hoz?
Jézus azonban nem kérdez, nem kezd nyomozásba, csendben lehajol és elkezd írni a homokba. S ahogy olvasták az írást, egytől egyig szétszéledtek, otthagyva az általuk halálraítélt asszonyt.
Ez a történet több tanulsággal is szolgál:
Egyrészt, nem vádolhatunk meg másokat anélkül, hogy ne mondanánk egyúttal magunkra is ítéletet. Másrészt láthatjuk Isten csodálatos kegyelmét és irgalmát. Nála nincs olyan bűn, amire ne lenne bocsánat.
Ám nem itt ér véget a történet. Jézus elbocsátja az asszonyt, de a megbocsátást feltételhez köti: „többé ne vétkezzél!” amivel egy nagyon fontos tanítást fogalmazott meg.
Vannak, akik úgy gondolják Isten bocsánata elég, és életükben minden folytatódhat úgy, ahogy addig. Hiába, az ember eleve bűnös és magától nem képes megjavulni… Mindez azonban csak részben igaz.
Jézus nemcsak megbocsát, de erőt ad a megváltozott, új élet gyakorlásához. Ő szeretné, ha életünkből eltünne a bűn és annak következménye. Az Ő lelkületét szeretné elültetni szívünkba. Ám Jézus Krisztus jelleme nem automatikusan alakul ki bennünk, ehhez a mi akaratunk is kell. Ha mi nem akarjuk, az Isten nem fog önkényesen formálni rajtunk. Életünkben változásra van szükség, s hogy ez megtörténhessen, tőlünk is függ.
Hogy ki és hogyan vitte bűnbe? Nem az az érdekes, hanem, hogy mit mond az ifjú Mester? Vajon milyen döntést, milyen ítéletet hoz?
Jézus azonban nem kérdez, nem kezd nyomozásba, csendben lehajol és elkezd írni a homokba. S ahogy olvasták az írást, egytől egyig szétszéledtek, otthagyva az általuk halálraítélt asszonyt.
Ez a történet több tanulsággal is szolgál:
Egyrészt, nem vádolhatunk meg másokat anélkül, hogy ne mondanánk egyúttal magunkra is ítéletet. Másrészt láthatjuk Isten csodálatos kegyelmét és irgalmát. Nála nincs olyan bűn, amire ne lenne bocsánat.
Ám nem itt ér véget a történet. Jézus elbocsátja az asszonyt, de a megbocsátást feltételhez köti: „többé ne vétkezzél!” amivel egy nagyon fontos tanítást fogalmazott meg.
Vannak, akik úgy gondolják Isten bocsánata elég, és életükben minden folytatódhat úgy, ahogy addig. Hiába, az ember eleve bűnös és magától nem képes megjavulni… Mindez azonban csak részben igaz.
Jézus nemcsak megbocsát, de erőt ad a megváltozott, új élet gyakorlásához. Ő szeretné, ha életünkből eltünne a bűn és annak következménye. Az Ő lelkületét szeretné elültetni szívünkba. Ám Jézus Krisztus jelleme nem automatikusan alakul ki bennünk, ehhez a mi akaratunk is kell. Ha mi nem akarjuk, az Isten nem fog önkényesen formálni rajtunk. Életünkben változásra van szükség, s hogy ez megtörténhessen, tőlünk is függ.
Csupán saját önző életüket dédelgetik azok, akik saját gyengeségükre hivatkozva azt állítják ez a változás lehetetlen. A valóságban a lehetetlen az, amit nem akarsz! Bizony komoly erőfeszítésbe kerül, hogy győzni tudj, de hidd el: Istennel minden lehetséges.
Új életet akarsz?
Kérd Jézust, hogy ma tehess érte!
Elnézést, hogy csak most, de a szerver nem jelenítette meg...
