Békességet készít az Úr

"Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek."
Jeremiás 29:11


Az utóbbi időben pontosan értem Istennek a békességet adó szándékát.Vannak olyan közösségek, ahol időről- időre kiújulnak a viták, olyan mértékben,hogy lassan vágni lehet a jéghideg levegőt, gyilkos pillantásokat vetnek egymásra és az idegenek pedig nagy ívben elkerülik a közösséget.

Az ember ilyenkor azt érzi, hogy visszafordíthatatlan ez a folyamat. Jeremiás próféta egy igen különleges történelmi időszakban írja levelében ezeket a gondolatokat. A nemzet letört, fogságban levő tagjainak írja a fenti sorokat útmutatásként. 70 évet kell maradniuk Babilonban, ahol Isten velük lesz és megtanulhatnak engedelmeskedni, és visszafordulnak hozzá.

Az Isten gondolatai a békességé, és nem háborúságé. Isten sohasem nézte jó szemmel, amikor nemzetek,népek, országok háborúba bocsátkoztak, mert védeni akarták a saját érdekeiket. Isten nem örül pártok és politikusok acsarkodásának, testvérek harcának és pártoskodásnak. Isten terve a békesség- a kívánatos vég megadása.


A kívánatos vég szempontjából nagyon fontos, hogy ma rendezzük a kapcsolatainkat, és ne kövessük a legnagyobb mulasztásunkat- a közömbösséget a másik ember nyomora iránt. Főleg most, hogy nemsokára sor kerül a negyedévenkénti úrvacsorára. A félreértett szavak, vagy kétes értelmű mondatok megbélyegzik a másik ember életét, és itt az ideje annak, hogy alázatot gyakoroljunk. Ne várjuk,hogy majd a másik ember lépjen- Isten rajtunk keresztül akar békét teremteni a környezetünkben. Mert "boldogok a békességre igyekezők:mert ők az Isten fiainak mondatnak" (Máté 5:9). A jó Isten ma rajtunk keresztül akar békességet hozni a világra. Ne engedjük, hogy önző érdek érvényesüljön Isten terve helyett, hanem engedjük a megbocsátás, elnézés és szeretet hangját szétáradni a világunkban. Isten terve a békesség, vegyünk részt benne.

„ A szeretet, amelyre vágyom, bennem kezdődik. Ha olyan döntéseket hozok, amelyeket a szeretet diktál, tapasztalni fogom, hogy a körülöttem élők is jobban fognak szeretni, és az életem megtelik majd szeretettel. Akkor megkapom azt a szeretet, amelyre szükségem van. Ez az a szeretetkör, amelynek én vagyok a kiindulópontja.”







Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás