Az Ő nevéért ....
„Mert kősziklám és védőváram vagy te, vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.” Zsolt.31,4
Késő este, mikor már mindenki nyugovóra tért, egyszer csak csöngetnek a lelkész lakásánál. Egy nő állt ott kisírt szemekkel. A lelkész behívta őt és megkérdezte, hogy mi a probléma? A hölgy csak sírt tovább és azt hajtogatta, hogy rajta már senki sem segíthet! A lelkész unszolta őt, hogy mondjon valamit, hátha lehet orvosolni valahogy a baját. Néhány perc is eltelt, mire nagy nehezen elmondta, mi bántja lelkét. A lelkész meglepődött: „csak ennyi?” –kérdezte. „ Ezt a problémát lehet, hogy egy telefonálással el tudom intézni”! Így is történt! Ez a kilátástalannak tűnő helyzet 2 perc alatt megoldódott….
Bizonyára már mi is voltunk nehéz helyzetben, amikor nem láttuk a kiutat! Úgy éreztük, hogy mindennek vége, nincs tovább! De valahogy azután mégis lehetőség nyílt megoldani a problémát, és az, amit mi nagyon nehéz tehernek gondoltunk, valaki levette rólunk!
A zsoltáríró, Dávid is úgy érzi, nincs kiút! Nem tudjuk, éppen melyik barlangban bujdosik, nem tudjuk, éppen ki tőr az életére (valószínű Saul), de az biztos, hogy élete veszélyben van, és úgy érzi: egyedül csak Isten segíthet! Dávid mindezt tapasztalatból tudja! Sokszor volt már kilátástalan helyzetben, de Isten mindig megoltalmazta őt! Ő a kőszikla, ahová a vihar elől futhat, mint valami hatalmas bástya, körülveszi életét az Úr! De vajon miért? Bizonyára megérdemelte Dávid, nem? Nem! Szerencsére nem érdem szerint adja Isten a védelmet, hanem kegyelem szerint! Dávid sem próbál érvelni Isten előtt! Nem győzködi a Mindenhatót, hogy tekintsen rá, mert, hogy ő milyen tökéletes életet él! Ezt mondja: „Vezess hát engem a Te nevedért!” Dávid az Úr nevére apellál, ami veszélyben foroghat, ha nem segítené meg a szolgáját!
Barátom! Nem tudom, hogy éppen milyen fájdalom gyötör! Nem tudom, hogy milyen teher nehezedik rád! De egyet tudok: a Te életedben is csak Isten segíthet! Tedd le Előtte nyomasztó terhedet, amely szinte már majdnem összenyom! Lehet, hogy neki 2 perc sem kell, és elszállnak életed sötét fellegei! Ő kész arra, hogy segítsen! Nem azért, mert olyan jó és tökéletes vagy, hanem az „Ő nevéért!” Isten előtt nem hivatkozhatunk semmi érdemünkre, hiszen „minden mi jócselekedeteink is olyan, mint a megfertőztetett ruha”. Nem is azért segít az Úr, mert megérdemeljük, hanem Jézus Krisztus véréért, az Ő áldozatáért! Ő a mi kősziklánk, Ő a mi védőbástyánk, Ő a mi segítségünk!
Csak jöjj hozzá, és mond neki el bánatodat és kérd Őt, hogy segítsen! Ha kell, Isten egy sereg angyalt elküld, hogy megmentsen! Az Ő nevéért….
Kormos Tivadar
Késő este, mikor már mindenki nyugovóra tért, egyszer csak csöngetnek a lelkész lakásánál. Egy nő állt ott kisírt szemekkel. A lelkész behívta őt és megkérdezte, hogy mi a probléma? A hölgy csak sírt tovább és azt hajtogatta, hogy rajta már senki sem segíthet! A lelkész unszolta őt, hogy mondjon valamit, hátha lehet orvosolni valahogy a baját. Néhány perc is eltelt, mire nagy nehezen elmondta, mi bántja lelkét. A lelkész meglepődött: „csak ennyi?” –kérdezte. „ Ezt a problémát lehet, hogy egy telefonálással el tudom intézni”! Így is történt! Ez a kilátástalannak tűnő helyzet 2 perc alatt megoldódott….
Bizonyára már mi is voltunk nehéz helyzetben, amikor nem láttuk a kiutat! Úgy éreztük, hogy mindennek vége, nincs tovább! De valahogy azután mégis lehetőség nyílt megoldani a problémát, és az, amit mi nagyon nehéz tehernek gondoltunk, valaki levette rólunk!
A zsoltáríró, Dávid is úgy érzi, nincs kiút! Nem tudjuk, éppen melyik barlangban bujdosik, nem tudjuk, éppen ki tőr az életére (valószínű Saul), de az biztos, hogy élete veszélyben van, és úgy érzi: egyedül csak Isten segíthet! Dávid mindezt tapasztalatból tudja! Sokszor volt már kilátástalan helyzetben, de Isten mindig megoltalmazta őt! Ő a kőszikla, ahová a vihar elől futhat, mint valami hatalmas bástya, körülveszi életét az Úr! De vajon miért? Bizonyára megérdemelte Dávid, nem? Nem! Szerencsére nem érdem szerint adja Isten a védelmet, hanem kegyelem szerint! Dávid sem próbál érvelni Isten előtt! Nem győzködi a Mindenhatót, hogy tekintsen rá, mert, hogy ő milyen tökéletes életet él! Ezt mondja: „Vezess hát engem a Te nevedért!” Dávid az Úr nevére apellál, ami veszélyben foroghat, ha nem segítené meg a szolgáját!
Barátom! Nem tudom, hogy éppen milyen fájdalom gyötör! Nem tudom, hogy milyen teher nehezedik rád! De egyet tudok: a Te életedben is csak Isten segíthet! Tedd le Előtte nyomasztó terhedet, amely szinte már majdnem összenyom! Lehet, hogy neki 2 perc sem kell, és elszállnak életed sötét fellegei! Ő kész arra, hogy segítsen! Nem azért, mert olyan jó és tökéletes vagy, hanem az „Ő nevéért!” Isten előtt nem hivatkozhatunk semmi érdemünkre, hiszen „minden mi jócselekedeteink is olyan, mint a megfertőztetett ruha”. Nem is azért segít az Úr, mert megérdemeljük, hanem Jézus Krisztus véréért, az Ő áldozatáért! Ő a mi kősziklánk, Ő a mi védőbástyánk, Ő a mi segítségünk!
Csak jöjj hozzá, és mond neki el bánatodat és kérd Őt, hogy segítsen! Ha kell, Isten egy sereg angyalt elküld, hogy megmentsen! Az Ő nevéért….
Kormos Tivadar
