Oltalmunk és erősségünk
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.”
Zsoltárok könyve 46:2
Sokféleképpen el lehet énekelni egy éneket. Unottan és érdektelenül, de szívből és átélve is. A szívből jövő énekléskor végiggondoljuk a mondanivalót és mintegy imát vagy hitvallást gyakorolunk énekünkkel. Mai zsoltáridézetünk is egy olyan ének, melyet csak szívből és meggyőződéssel lehet kimondani.
„Erős vár a mi Istenünk”. Többnyire így ismerjük a zsoltár vezérgondolatát. Luther Márton által a zsoltár feldolgozása a reformáció „harci dala” lett.
„Erős vár a mi Istenünk, / Jó fegyverünk és pajzsunk. / Ha ő velünk, ki ellenünk?/ Az Úr a mi oltalmunk. / Az ős ellenség / Most is üldöz még, / Nagy a serege, / Csalárdság fegyvere, / Nincs ilyen több a földön.” – mondja a jól ismert ének első versszaka. A zsoltár és az ének is arra utal, hogy életünk komoly harc, és veszedelem, melyben egyedül Istenre számíthatunk.
Valóban, egy olyan Istenünk van, aki minden típusú bajban oltalmat és biztonságot jelent. Háborús időkben magas hegyekre épült várakba zárkóztak az emberek, mert ott voltak a legnagyobb biztonságban. Erről meg is voltak győződve, mert egyébként nem mentek volna oda.
Tudunk-e bízni annyira Istenben, hogy hozzá meneküljünk? Nincsenek-e olyan „váraink”, ahol bár biztonságot keresünk, de Isten nincs ott. Izrael életében Isten számtalanszor igazolta, hogy megoltalmazza az övéit a veszedelemtől, ha benne bíznak. Elrejt, megvéd, győzelmet ad.
A harcunk egyre hevesebb, mert ősi ellenségünk fokozottan törekszik legyőzésünkre. Mit tehetünk ellene? Legyen a válasz Luther énekének második versszaka:
„Erőnk magában mit sem ér, / Mi csakhamar elesnénk, / De küzd értünk a hős vezér, / Kit Isten rendelt mellénk. / Kérdezed: ki az? / Jézus Krisztus az, / Isten szent Fia, / Az ég és föld Ura, / ő a mi diadalmunk.”
