Rendelt idő
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”
Prédikátor könyve 3:1
Sátán egyik ismertetőjele a keverés: témák, dolgok és szavak összekeverése. Ahogyan már Édenben is tette: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (1.Mózes 3:1). A kertnek tényleg volt sok fája, és Isten is megtiltotta a fogyasztást, de csak egyetlen fáról. Csöppnyi hazugság megmételyez, és csapdává tesz bármennyi igazságot.
Ha Isten munkáját nézzük, egészen mást találunk. Isten szereti fenntartani a rendet, a dolgokat nevén nevezi, és cselekedeteiben nem mossa össze az indítékokat. Erről már a teremtéskor is megbizonyosodhatunk: Isten elválasztja a vizeket, a sötétet és a nappalt, és élőlényeket teremt „nemük és fajuk szerint”. A megváltásban azt látjuk, hogy nem sértettségből cselekszik, és az ítéletben pedig előhoz minden tettet. Isten, amikor végez valamit, akkor nem keveri össze a dolgokat.
Mennyivel másabbak vagyunk mi emberek. Sátán hosszú évezredeken át tartó munkájának következtében megfakultak bennünk a határok, összemosódtak bennünk indítékok. Sokszor azért kell megküzdenünk, hogy jót csináljunk, és nem marad energiánk arra, hogy jól is csináljuk!
Pedig mennyire fontos idejében tenni dolgokat. „Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.” (Prédikátor könyve 3:2-8)
Gondoljuk végig: vajon mit kellene más időben tennem? Mi az, amit a mindennapi életben kellene helyére tegyek: talán máskor és talán más időmennyiségben kellene tegyem. Esetleg van dolog, amit más sorrendben kellene tegyek? És van-e valami, ami Krisztus után időszerűtlen?
„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsoltárok könyve 90:12)
Ha Isten munkáját nézzük, egészen mást találunk. Isten szereti fenntartani a rendet, a dolgokat nevén nevezi, és cselekedeteiben nem mossa össze az indítékokat. Erről már a teremtéskor is megbizonyosodhatunk: Isten elválasztja a vizeket, a sötétet és a nappalt, és élőlényeket teremt „nemük és fajuk szerint”. A megváltásban azt látjuk, hogy nem sértettségből cselekszik, és az ítéletben pedig előhoz minden tettet. Isten, amikor végez valamit, akkor nem keveri össze a dolgokat.
Mennyivel másabbak vagyunk mi emberek. Sátán hosszú évezredeken át tartó munkájának következtében megfakultak bennünk a határok, összemosódtak bennünk indítékok. Sokszor azért kell megküzdenünk, hogy jót csináljunk, és nem marad energiánk arra, hogy jól is csináljuk!
Pedig mennyire fontos idejében tenni dolgokat. „Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.” (Prédikátor könyve 3:2-8)
Gondoljuk végig: vajon mit kellene más időben tennem? Mi az, amit a mindennapi életben kellene helyére tegyek: talán máskor és talán más időmennyiségben kellene tegyem. Esetleg van dolog, amit más sorrendben kellene tegyek? És van-e valami, ami Krisztus után időszerűtlen?
„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsoltárok könyve 90:12)
