Isteni segítség
„Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.”
Zsoltárok könyve 32:8
Ez a zsoltár Dávid tanítása; egy bűneit bánó, Istentől eltávolodott, de hozzá visszavágyó, őszinte ember imája. A zsoltár első verseiben beismeri, hogy nem mindig járt egyenesen, Isten előtt vállalható módon. A kanyargós utakon nem találta örömét, sőt szenvedés volt a része (3-4. versek). Az Úr előtti bűnvallás, mint szívéről lehulló kövek szabadították fel őt a korábbi nyomás alól.
A nyolcadik vers Isten szava a hozzá visszatért gyermekéhez. Elmondja, hogy a tőle jövő bölcsesség és tanítás nélkül az ember csak kanyargós utakon jár. Sátán orránál fogva vezeti azt az embert, akit nem Isten oktatott, és aki nem az Ő tanítása alapján éli az életét. A Mindenható segítsége nélkül az ember nem találja meg azt az utat, amelyen járnia kellene (az élet útja), amely a boldogság útja (lásd a zsoltár első két veresét). Isten kell, hogy megtanítson, Ő kell, hogy bölccsé tegyen!
Isten az ő igéjén keresztül tanít. „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket [tudatlanokat].” (Zsoltár 119:130); „Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik.” (Példabeszédek 2:6) A Biblia naponkénti olvasása, tanulmányozása által jut el az ember Isten útjainak a megismerésére, az igazi, mennyből jövő bölcsesség megismerésére. Ez az, amit felkészít a kanyargós, csapdával teli út elkerülésére.
Az alapigéből az is kiderül, hogy az isteni bölcsesség nem valami elméleti ismeret, tudomány, hanem cselekedet is; a helyes úton való járás képessége. A Biblia világosan beszél arról, hogy aki Isten „tudományára” taníttatik, annak az élete megváltozik, engedelmes lesz Urához: „Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.” (Példabeszédek 4:5); „A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme” (Példabeszédek 9:10); „A bölcs elméjű beveszi a parancsolatokat” (Példabeszédek 10:8)
A „szemeimmel tanácsollak téged” kifejezés más fordítás szerint: „szemem rajtad nyugszik”, vagy „rajtad lesz a szemem” egyrészt arra utal, hogy a bűneiből Istenhez megtérő emberre az Úrnak szüntelen gondja van. Nem történhet vele semmi olyan, amiről az Atya ne tudna. Minden dolog, ami vele történik, az előbb a Mindenható Isten elé kerül. Másrészt biztosítja az embert arról, hogy az út folyamán állandóan számíthat Isten tanácsolására. Nem hagyja őt egyedül, hogy járja az útját meggyőződése szerint, hanem folyamatosan őrködik felette, tanácsolja, hogy lába folytonosan a „boldogság ösvényén” járjon.
Imádkozzunk ma reggel azért, hogy saját okosságunk helyett Isten bölcsességére vágyjunk. Kérjük az Urat, tanítson meg bennünket is az igazi bölcsességre, s támaszkodjunk arra a nap minden percében. „Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.” (Példabeszédek 3:7)
