Jézus imája az egységért

„És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam,
hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk.”

János evangéliuma 17:22



Isten közösségben létezik, a Szentháromság közösségében: Atya, Fiú, Szentlélek. A főpapi imádságban Jézus erre az egységre utal, amikor azt mondja: „amiképpen mi egy vagyunk.”

Azért imádkozik életének egyik legkritikusabb, legnehezebb szakaszában, hogy követői eljussanak az egymás közötti egységre. Ha Jézusnak az egységért kellett a leginkább imádkoznia, akkor ez azt jelenti, hogy az egyik legnagyobb veszélyforrás a keresztények számára az „egység nélküliség”. Valóban így van, sokszor nagyon nehéz az egység megvalósítása.

Az egység előfeltétele egymás elfogadása, a szeretet megélése a közösségen belül. Mivel azonban a bűn mindannyiunkat megrontott, így szeretetünk elsősorban nem a másik ember felé, hanem önmagunk felé irányul. Az önszeretet pedig nem alkalmas a közösség építésére. Az egység megvalósítása tehát az önző én megtagadását, háttérbe szorítását követeli. Ezt a lépést pedig csak az őszintén megtért keresztény tudja meglépni, Isten állandó segítségével.

Amikor Jézus azért imádkozott, hogy követői legyenek egyek, amiként Ő, az Atya és a Szentlélek egyek, akkor gyakorlatilag azt kérte, hogy követői minden erejükkel kapaszkodjanak Istenbe. Az egység ugyanis csak ezen az úton érhető el. Bizonyítják ezt a pünkösd előtti események is, amelyek a felházban történtek a tanítványok között (Cselekedetek 1:13-14; 2:1-4).

Ma a keresztények más-más egyházakhoz tartoznak, pedig azt mondják, hogy ugyanazt az Istent szeretik, követik. Ha ez így van, miért nem együtt imádják az Istent? A mennyben nem lesznek különböző felekezetek, ott mindannyian a Bárány egységes nyájának tagjai leszünk. Az egy Isten ténye szemben áll a sok, egymással szemben álló egyházak valóságával. Isten Lelke egységet teremtő hatalom. Ahol harcok, széthúzás van, ott nem a Szentlélek munkálkodik, hanem a Diabolosz. De sokszor ugyanannak az egyháznak a hívei között sem tapasztalható meg az az egység, amiért Jézus könyörgött a Gecsemáné kertben. Sok tanulnivalónk van még!

János 17:21. és 23. versében Jézus nyomatékosan beszél arról, hogy a benne hívők legnagyobb missziós küldetésüket akkor töltik be, amikor az egymás közötti és az Istennel való egységre törekszenek. Jézus azt mondja, hogy ez az egység hitre ébresztő az Istent még nem ismerő emberek között.

Az egység a szeretetet gyakorlati megvalósítása. Ahol egység van (nem egyformaság!), ott szeretet van; ahol szeretet van, ott Isten jelen van, mert Isten a szeretet. Törekedjünk önös érdekeink helyett a bibliai alapokon nyugvó, Istent kereső egység kialakítására keresztény hittestvéreinkkel. Így lehetünk leginkább az Ő bizonyságai a körülöttünk lévő világban (János 13:34-35).

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia