…mögöttem, Isten…
„Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?"
(Máté 6,28-30)
Gyerekkoromban kedvenc időtöltésem volt, hogy a kutyámmal, Alexszel kimentünk a falunk határában húzódó alföldi mezőre. Én vagy montain bike-kal, vagy a Simsonommal mentem, szegény flótás pedig általában ott kutyagolt mellettem. Lusta kutya lévén nem is csodálkoztam rajta, hogy miután leterítettem a plédet, máris le akart telepedni mellém. Persze nem hagytam, inkább játszottunk. Kergettük a szöcskéket, sáskákat. Talán egy-kettőt meg is evett belőlük. Nagyon szerettem a sokszor derékig érő fűben elrejtőzni a világ elől. Emlékszem, hogy rendszerint alapos vizsgálat alá vetettem a szikár mező növényzetét, s mivel már olvastam Jézus fenti bátorító gondolatait mindig azzal a meggyőződéssel indultam haza a szénaillatú estében, hogy milyen gondoskodó Istent is ismerhetek én. Ahogy hétről-hétre visszatértem önfeledt kikapcsolódásom helyszínére megfigyelhetem, hogyan lesz az éppen sarjadó fűszálból gyönyörűen ringatózó kalásztenger, majd pedig jófajta széna az állatok számára.
Ki is az az Isten, aki az elmúlásnak sem sajnálta az élet csodáját adni? Gyakran teszem fel ezt a kérdést ma is. Árulkodó jel finom, gondoskodó lényéről ez a kép. Az annyira elhanyagolt, kizsákmányolt természet azt „mondja” nekünk: tegyük le a terheinket végre a világmindenség nagy Istene elé. Neki hatalma van viharok, a globális felmelegedés, a gazdasági világválságok, áfa emelések, és még ki tudja mi minden felett, ami fel akarja emészteni erőnket.
Hiszem, hogy Jézus nem csak akkor és ott a HEGYI BESZÉD sokezres, fűvel borított domboldalon helyet foglaló hallgatóságának, de itt és most, nekünk is azt szeretné mondani: történjen bármi is az életünk folyamán, az Ő gondoskodó szeretete nem hagy el sohasem.
Végül hadd idézzek egy a napokban kapott sms-ből, ami jól kifejezi, ki is a mi Istenünk.
„Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül! Inkább mondd el a te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted.”
Ezt az írást külön szeretettel ajánlom a bálványosváraljai hittestvéreimnek, akik még tudják, mit jelent a természetben rácsodálkozni Isten nagyságára.
