Állandó készültségben

„Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!”

Lukács evangéliuma 12:40

Mire véljem mindezt? Fenyegetésnek? Baljós árnyak közeledtének? Vagy egy komoly figyelmeztetés, felhívás van Jézus szavaiban?
Bárhogyan is olvasom ezt és a környező „szolgás” példázatokat az érzésem ugyanaz: „ha rossz szolga leszek, megnézhetem magam”. Ezt az érzést teszi teljessé a Lukács evangéliuma 12:47 verse: „Az a szolga, aki ismeri az ura akaratát, de nem kezd hozzá, hogy megtegye, vagy nem az Ura akarata szerint cselekszik, nagy verést kap.” (Egyszerű fordítás)

Gondolkoztunk már azon, hogy miért használ Jézus időnként nagyon kedves szavakat, máskor pedig olyan keményen szól, hogy a hallgatók legszívesebben láthatatlanná válnának?
Egyszer azt mondja „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…”; most pedig azt mondja: ha nem dolgozol rendesen, nagy verést kapsz!

Kedves Szolgatársam! Mielőtt netán tovább méltatlankodnánk, ismerjünk be valamit nagyon őszintén: ha tetszik, ha nem; akár elfogadjuk, akár tiltakozunk ellene: mindannyian szolgák vagyunk! Vagy Istent, vagy Sátánt szolgáljuk. Ez a Biblia „nagy küzdelem” szemlétének a tagadhatatlan ténye.

Mit mond Sátán? „Ha nekem szolgálsz: meghalsz.” (Persze ezt így nem reklámozza, de mégis erre lehet számítani.)
Mit mond Isten? „Ha nekem szolgálsz: örök életed van.” Vagy ahogyan Jézus fogalmaz: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” (János 12:26)
Látjuk a különbséget?

De hadd térjek vissza a Jézus által használt kétféle hangnemhez.
Egy biztos: nem arról van szó, hogy Jézus „beszervez”, aztán jól megdolgoztat és még meg is fenyeget.

Jézus a hallgatósághoz igazítja hangnemét. A szolgának Úrként beszél, a barátnak barátként szólal meg.
Krisztus követése, a szolgáló Krisztus követését jelenti. Szolgált, mert szerette az Atyát és szerette az elveszett embert. A hűséges szolgatársát, pedig barátjává, bizalmasává fogadja. (lásd János 15:12-17)


Jézus kemény szava azokhoz szól(t), akik kiváltságos szolgáknak érezték magukat, mégis önző módon, Urukról és másokról megfeledkezve éltek. Az ilyeneknek üzeni: vigyázz, mert jövök.
A gonosz, lusta szolgák talán megijednek, összeszedik magukat és megértik a szolgálat lényegét:
szeresd az Urat, a te Istenedet – szolgáld Őt; és
szeresd embertársaidat – szolgáld őket.

Ha így történik azt mondják: köszönöm, hogy szóltál. Várlak.