Kedves, bölcs beszéd


 
„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.”


 Kolossebeliekhez írt levél 4. fejezet 6. vers


Nem tudom, ki hogy van vele, de bizony én férfiként szoktam és szeretek is főzni (hogy mennyire sikerül, az egy más kérdés), no nem bonyolult mesterszakács és mestercukrász remekeket, hanem csak olyan általános, mindennapi étkeket, mint például egy babgulyás, egy borscs, vagy valamilyen rakott zöldség, saksuka és egyebek.

És hogy mikor kezdődött nálam mindez? Mikor 19 évesen elkerültem otthonról, édesanyám maga mellé vett a konyhába, és pár napig vele együtt kellett főznöm, ami azt jelentette, hogy ő mondta, én meg csináltam, amit kellett. S mindezt azért tette, mert nem akarta, hogy bolti mirelit műkajákon kelljen élnem.

Emlékszem arra is, hogy mikor először egyedül készítettem valamit, mennyire akkurátusan ragaszkodtam a receptben leírtakhoz, hány gramm, hány liter, hány perc, stb. Aztán, sokszor a magam kárán megtanultam, hogy mivel nem egyformák az alapanyagok, az embernek rá kell érezni, mit mivel és mennyire lehet variálni, keverni, netán helyettesíteni. Hát igen, a főzés egy önálló tudomány.

De a beszéd is az. S keresztényként a legnagyobb hibát akkor követjük el, mikor a Bibliát receptgyűjteményként használva, abból kiragadva, ahhoz szó szerint ragaszkodva próbálunk minden szituációt, minden helyzetet és embert egyformán kezelni.

Csakhogy Jézus nem azt tanította, hogy papagájként csak azt ismételhetjük, amit Ő mondott, hanem ahogy Pál is írja, kérjünk bölcsességet, és szerezzünk gyakorlatot ahhoz, hogy felismerjük „kinek-kinek miként kell megfelelni”.

Ahogy például a különböző ételekben, különböző mennyiségben használunk sót, úgy a különböző élethelyzetekben is más és más módszer a célravezető. Például, egy tűzesetnél, milyen furcsa lenne, ha a tűzoltó udvariasan azt kérdezné: „Elnézést, ne haragudjon, kinyitná az ajtót?”, ott bizony erélyes fellépésre van szükség.

És ahogy az asztalon helye és ideje van a sósnak, az édesnek, a savanyúnak, a keserűnek, úgy az életünkben is egyszer a dicséret, a bátorítás, másszor lehet épp a hallgatás, vagy a feddés visz előrébb.

Nincs minden helyzetre alkalmas recept, de van Isten, aki megtanít, mikor, mit és mennyit mondj.

Jó főzést! Jó gyakorlást!