szombat, március 17, 2012

A nappal fiai

„Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.”

1Thes 5,8

Itt a tavasz, egyre hosszabbodnak a napjaink és egyre melegebben süt ránk az égi áldás. Reggelente, mikor beköszön ablakunkon a napsugár, még a kedélyünk is megváltozik; vidámabbak, mosolygósak leszünk.

Mi, hívő emberek, a nappal gyermekei vagyunk, a fény gyermekei, akik a világosságban érzik jól magukat igazán. Életünknek része ugyan a sötétség és az árnyék is, de Isten Igéjének fénye mutat kiutat az ellenség világából a „teljes dél” ragyogó országa felé, ahol Megváltónk vár ránk.

A világosság része az éberség, a józan gondolkodás, mert az árnyak világa megtévesztő félhomályban akarja tartani az embereket. Ez ellen pedig szükségünk van tiszta fejre, a Szentírás tiszta gondolataira.

Habár az ellenség félelmetes és rémisztően gonosz fegyvereket használ ellenünk; mint amilyen a csábítás, vágyaink felébresztése, rossz irányba terelése, hibáink, gyengeségeink kihasználása; mégsem vagyunk teljesen védtelenek. Páncélként magukra ölthetjük a hitet és a szeretetet, fejünkbe nyomhatjuk üdvözülésünkbe vetett reménységünk sisakját. Ha csüggedünk terheink miatt, ott a gondoskodó Istenbe vetett hitünk minden eddigi tapasztalata. Ha csüggedünk, mert mások törnek, megbántanak, ott a megbocsátó szeretet fénye Urunk szemében és elkísér. Ha csüggedünk bűneink, hibáink miatt, ott van Krisztusunk szeretete, mely vérével törölte el mindazt, ami elválaszt minket Istentől. Mi kellene még ezen kívül, hisz megkaptunk már mindent?!