vasárnap, március 04, 2012

Jöjj el napfény!


Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.
Mózes második könyve 10:22-23

Tavasz van, érzed az ébredő föld illatát, érzed, hogy a levegő más, és bár még itt-ott tartogat meglepetéseket a tél, de szívedben tudod, hogy ez már nem végleges. Tavasz van, a nap másként süt le rád, és végre megmelengeti lelkedet. Éhesen szívod magadba a még gyenge fénysugarakat, de érzed, nemsokára minden újraéled, és virágba borulnak az útmenti cseresznyefák. 

Elég volt már a tél sötétségéből, a hidegből, a reménytelen éjszakákból - vágysz a fény után, az élet után, és tudod, eljött a te időd. Bár a gyenge tavaszi égbe még pőrén nyúlnak az ágak, de belül ott lüktet egy újabb esély, egy újabb virág és gyümölcs képe. 

A függöny redői közt belopódzó sugarak elhozzák számodra is a tavaszt, a remény üzenetét. Nem kell többé a sötétségben élned, gyere, kelj fel, és jöjj ki a fényre! Lépj Isten oldalára, és hagyd magad mögött a nyomasztó terheket. Ma itt egy újabb esély, hogy végre jól dönts, végre mellette, és életed beragyoghassa egy új tavasz világossága.