Jöjj el napfény!


Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.
Mózes második könyve 10:22-23

Tavasz van, érzed az ébredő föld illatát, érzed, hogy a levegő más, és bár még itt-ott tartogat meglepetéseket a tél, de szívedben tudod, hogy ez már nem végleges. Tavasz van, a nap másként süt le rád, és végre megmelengeti lelkedet. Éhesen szívod magadba a még gyenge fénysugarakat, de érzed, nemsokára minden újraéled, és virágba borulnak az útmenti cseresznyefák. 

Elég volt már a tél sötétségéből, a hidegből, a reménytelen éjszakákból - vágysz a fény után, az élet után, és tudod, eljött a te időd. Bár a gyenge tavaszi égbe még pőrén nyúlnak az ágak, de belül ott lüktet egy újabb esély, egy újabb virág és gyümölcs képe. 

A függöny redői közt belopódzó sugarak elhozzák számodra is a tavaszt, a remény üzenetét. Nem kell többé a sötétségben élned, gyere, kelj fel, és jöjj ki a fényre! Lépj Isten oldalára, és hagyd magad mögött a nyomasztó terheket. Ma itt egy újabb esély, hogy végre jól dönts, végre mellette, és életed beragyoghassa egy új tavasz világossága.