reggeli dicséret

Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. Jelenések könyve 3. fejezet 20. vers E sorokat olvasva, legtöbbünknek elsőre biztos az a jól ismert illusztráció ugrik be, ahol Jézus egy olyan ajtó előtt áll és zörget, melyen kívülről nincs kilincs, kifejezve, hogy a Megváltó mindannyiunkat szelíden megkeres, és türelmesen arra vár, hogy megnyissuk szívünket és elfogadjuk az általa felkínált örök élet lehetőségét. De, ha ezt a verset a szövegkörnyezetével együtt értelmezzük, egy teljesen más képet kapunk. A Jelenések könyvének ez a része ugyanis elsősorban nem az egyénről, hanem a közösségről, az egyházról szól. A 2-3. fejezetekben megjelenő hét gyülekezet elsődlegesen a kereszténység történetét és az egyes gyülekezetek életciklusait mutatja be, kezdve a lelkesedéstől, a mártíromság vállalásán át, egészen a langymelegségig. Szóval, a szövegösszefüggés szerint Jézus nem akármilyen ajtó előtt ál...

Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. Timóteushoz írt második levél 4.fejezet 3-5.vers Timóteus nehéz időszak előtt áll. Pál apostol tanítója a fiatal fiúnak és ebben a levélrészletben igyekszik felhívni az ifjú figyelmét arra, hogy mire figyeljen, mit tartson szem előtt és milyen életet éljen. Bizonyára valamennyiünket láttak el hasonló tanáccsal és ahogy a mi esetünkben, úgy Pál és Timóteus esetében is a szeretet és a gondoskodás volt az alapja ezeknek a tanácsoknak. Bár ebben a részletben nincs szó szerint kimondva, de Pál egy nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet és nem csak Timóteus figyelmét: legyen ismeretes számára a Jóisten. Ezt tudod mire alapozom? A józanság, az igazság felismerése, az e...

Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Korinthusiakhoz írt első levél 15:51-57 A történelem hatalmas eseménye lesz Jézus Krisztus teljes hatalmában való szabadító eljövetele, amit lesznek, akik a halál átélése nélkül, élve érhetnek meg. Csodálatos ígéret és hatalmas kiváltság ez, és remélem, hogy én is részese lehetek majd. Ugy...

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében. 1Timóteus 2:5–6 Advent első vasárnapja mindig különleges. Az első gyertya meggyújtása nem csak a karácsonyi időszak kezdetét jelzi, hanem reményt hoz ezekbe a sötét napokba. Egyetlen gyertya lángja elég erős lehet ahhoz, hogy megváltoztassa a szoba hangulatát. Ezzel a gyertyával azt üzenjük: várakozunk. A kérdés az, hogy kire? Az idézett szöveg így szól: egy az Isten. Nincs más forrása az üdvösségnek, csak Ő, aki mindenek fölött áll, legyen az császár, pap, vagy bármilyen méltóság, vagy hatalmasság. Van továbbá egy (se több, se kevesebb) törhetetlen összekötő kapocs Isten és emberek között: Jézus Krisztus. Ő nem egy távoli, elérhetetlen alak, hanem az emberré lett Isten. Az Ő áldozata mindenkié, mindenkire kiterjed: még azokra is, akiket a világunkat borító sötétség forrásainak látunk. Advent erről a helyreállított kapcsolatró...

Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. Zsoltárok könyve 104:27-28 Voltál már igazán éhes? Érezted már azt, amikor fáj az éhség? Voltál már igazán farkas éhes? Az éhség kegyetlen dolog. Vannak akik jobban bírják, vannak akik kevésbé. Van aki szenved, van akin szinte észre sem lehet venni egy darabig. Egy dolog viszont mindenkire igaz. Ha sokáig éhezik, attól szenved. Mikor megszületett a kisfiam meg kellett tanulnom, hogy az evésnek ideje van, és nem lehet csak úgy hasra ütve csinálni. Ha három óránként enni kell, akkor három óránként enni kell. Az étkezésnek rendelt ideje van. Ha késik épp olyan rossz mintha túl korán érkezik. Ha későn jön, akkor az éhség kínoz, ha túl korán akkor fáj a has tőle. A zsoltáros tudja, hogy Isten órája pontosan ketyeg és tudja hogy mikor kell enni adnia. Tudja, hogy a szükségleteket kielégítő Teremtő nem vonja meg áldását gyermekeitől. Az, aki fenntartja a világegyetemet nem a...

És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. János evangéliuma 3:14-15 Izráel népe már az ígéret földjének határán volt, de valahogy mindig szembejött egy újabb akadály, egy újabb próba. Ezúttal mérges kígyók lepték el a tábort, és martak, akit értek. És mi volt Mózes megoldása? Isten utasítására rézből elkészítette a mérges kígyók mását, majd feltűzte egy póznára. Ha bárkit megmar a kígyó, csak tekintsen fel a szoborra, és túléli a marást. És ez így is történt. A kígyók nem tűntek el egy szempillantás alatt, a harapás sem gyógyult meg varázsütésre, de aki felnézett, túlélte. Ma sincs ez másképp. Csak ma sokkal inkább (akár önhibánkból, akár önhibánkon kívül) ember-marások érnek bennünket. Egy-egy gúnyos szó, egy udvariatlan gesztus, egy veszekedés, egy konfliktus elmérgesedhet, és megfertőzheti egész napunkat, vagy akár egész életünket. És a pusztai kígyókhoz hasonlóan az emberek sem tűnnek el...

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. János első levele 3:1 II. Erzsébettel, Anglia egykori királynőjével történt meg egy alkalommal, hogy a balmorali birtokának kertjében sétálgatva megszólította két turista, és beszélgetésbe elegyedtek. A turisták afelől érdeklődtek, hogy tudja-e, hogy a királynő meg szokott-e jelenni a birtokon időről-időre, ahogy azt az interneten olvasták. A királynő biztosította őket, hogy igen, Anglia királynője, II. Erzsébet bizony elég gyakran pihen ezen a gyönyörű helyen Skóciában. A beszélgetőpartnerek meg is kérdezték azonnal, hogy az idős hölgy találkozott már korábban a királynővel, mire Erzsébet csak annyit válaszolt: “Én nem, de a mögöttem álló úriember minden bizonnyal!” a testőrére mutatva. Hogy a fenti történet igaz-e, azt nem tudom, hiszen Erzsébet királynőt mindig is könnyű volt felismerni. Ugyanakkor ha a lic...