A látszat csalhat
Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.
Sámuel első könyve 16. fejezet 7. verse
Ma van a kommunista diktatúra áldozatainak napja és én kicsit kényelmetlenül érzem magam. Mondhatni kollektív bűntudatom van, mert abból a korból származom, és azok közül, akik a szocializmus idején születtünk, nevelkedtünk és hittünk is benne némi képen. Apai ágon munkás-, míg anyai ágon inkább paraszti családból származom. Szüleim mindketten felnőttként szereztek diplomát, édesapám pedig 16 évesen már a gyárban dolgozott, mert édesapja meghalt. Ezzel a háttérrel könnyebb volt hinni a propagandának. "Mindenki egyenlő és egyformán értékes és egyenlő módon fog részesedni a közös javakból." - mondták akkoriban és el is hitették azt, hogy a rendszer mindent meg is tesz az egyenlő jogok érvényesítéséért. Az iskolában, ahová jártunk, mindenki kapott tízóraira tejet vagy kakaót, kiflit vagy zsömlét, amit kért. Az emberek között látszatra nem volt nagy különbség, ami a vagyonukat illeti. Egyfajta kényelmes, gulyás szocializmust éltünk meg, amit néha ma is többen visszasírnak. Azonban a látszat mögött ott volt a valóság. A külföldi kölcsönökből előállított, mesterséges jólét. A látszatra egyenlő emberek. A vallás, a hit megsemmisítésére való törekvés. Az ellenvélemények elnyomása, elhallgattatása. A be nem illeszkedők elszeparálása, ellenségnek való kikiáltása, és akár végleges elhallgattatása is. Így lettek többen a rendszer áldozatai. De mi, a többség, nem láttuk ezt két okból is: egyrészt mert nem akartuk látni, mert féltünk a valóságtól, hogy nekünk megmaradhasson, ami a miénk. Másrészt, mert a látszat igyekezett mindent eltakarni a szemünk elől és a propaganda akkor is sokakat vakká tett. Mennyi mindennek kellett történnie, hogy a hályog leessen a szemünkről! Mennyire fontos volt megismerni a valóságot, hogy tisztán láthassunk és jól döntsünk akkor!
A Biblia felhívja a figyelmünket arra, mennyire sebezhetőek vagyunk ezen a téren. Sámuel is csak a szép termetet, a daliás megjelenést látta Dávid testvéreiben. Ezek alapján, tán mindegyik lehetett volna király, csak ő nem. Dávid kicsi volt, törékeny, piros, nem királynak való. De Isten mást látott. Ő mögé nézett a dolgoknak. Ismerte Dávid hitét, ami kicsengett énekeiből, amiket a pusztában énekelt és ő maga szerzett. De meglátszott tetteiben is bátorságával együtt, amikor egy parittyával tartotta távol a ragadozókat a rábízott állatoktól. Ez a hit és ez a bátorság tette alkalmassá őt a feladatra, amit Isten neki szánt. Meg természetesen az alázatossága, becsületessége, ami szívében rejlett.
Nekem ez a történet fontos tanulságokat tanít, amit ma reggel szeretnék mindenki szívére helyezni:
1. Ma se higgy a látszatnak, mert a valóság most is mélyebben van, mint gondolnád! Ezért:
2. Tegyél meg mindent a tisztánlátásod érdekében! Igyekezz meggyőződni az igazságról, légy tisztában sebezhetőségednek!
3. Keresd a valódi értékeket, amik leginkább benső értékek! Az igaz szív, a tiszta lélek, a szeretetteljes cselekedetek, a becsületes élet mutatja ma is, ki az, aki Isten szíve szerint való. Ha választanod kell barátot, társat, vezetőt, ilyeneknek adj bizalmat!
Ahhoz, hogy meglássuk mi lakik egy ember szívében, nekünk embereknek mindig több időre van szükségünk, hogy a másikkal/másikról szerzett tapasztalataink is beszélni tudjanak...
