Kitartani Isten mellett!
Istent választani könnyű. Kitartani Isten mellett…nos az valamennyivel
nehezebb.
Gyermekkoromtól azt a példát kaptam, hogy Isten él, létezik
és gondot visel rólunk. Ez a példa vezetett később oda, hogy teológiát
tanuljak, majd érezzem magamban az elhívást, hogy ne csak időnként, hanem
teljes értékben, főállásban Őt szolgáljam. Később az élet máshogy alakult és
most más utakon teljesítek szolgálatot, de Isten ugyanúgy az életem része
maradt. Sokat gondolkodok, hogy vajon miért olyan fontos nekem a hit, az
Istenbe vetett hit?! Vagy ez csak egy megszokás lenne, amiben felnőttem és ez
vált természetessé? A választ meghagyom magamnak, de személyes kérdésként mindenképp
érdemes feltenni magunknak.
A fenti szöveg kontextusa nem más, mint az, hogy Isten emlékezteti
Izrael népét, hogy milyen csodákat éltek meg. Emlékezteti őket Ábrahám életére,
a neki tett ígéret beteljesedésére, az Egyiptomból való szabadulásra, a pusztai
vándorlásra és gondviselésre valamint az átkokra, amelyek áldássá formálódtak.
Isten szeretetből tette ezeket a csodákat a nép életében és még ha sokszor
nagyon zordnak is tűntek a körülmények, a vége mindig szabadulás, áldás és
győzelem volt. Azt gondolom, hogy valahol természetes az a vágy Isten részéről,
hogy mindezek után a nép letegye mellette a voksot. Józsué emlékezteti a népet,
hogy ők Istent választották, mellette tették le a voksot. Vajon mennyire veszik
ezt komolyan?
Mi mennyire vesszük komolyan a választásainkat? Könnyű
Istent választani és azt mondani, hogy a hit az életünk része lesz? Elindulni
az Isten felé vezető úton könnyű, de kitartani a választásunk mellett minden
helyzetben, akkor is, ha úgy érezzük, hogy Isten magunkra hagyott, nagyon
nehéz.
Legyen ez egy személyes emlékeztető valamennyiünk számára,
hogy tartsunk ki Isten mellett, mert lehet, hogy nehéz néha az út, de sosem
hagy magunkra.
Áldott napot!
