Az igazi világosság forrása
A legtöbb ember gyermekkorában van olyan időszak, amikor fél
a sötétségtől. Van, aki nem mer sötét helyre bemenni, van, aki nem hajlandó
sötétben elaludni, és ha felébred éjszaka, és sötét van, átmegy a szüleihez,
vagy hangosan sírni kezd, hogy ők menjenek oda hozzá, de azonnal.
Amikor gyermek voltam, szerettem játszani zseblámpával. Ha
egy ilyen lámpával rávilágítunk valamire, a fénykörben élesebben rajzolódnak ki
a tárgyak, jobban látjuk a részleteket, mint a félhomályban.
A világosság ősidők óta jelképe az örömnek, a lelki
jólétnek, tisztánlátásnak. Sokan sokféle forrásból merítik a világosságot, ami
szerintük tisztánlátást ad. A fény hullámhosszától, színétől függően más és más
lesz az, amit látunk. Például a hagyományos és az energiatakarékos izzó
fényénél mások a színek; vagy, ami még szembetűnőbb, ultraibolya fény mellett
fehér, és különböző élénk színű tárgyak világítani látszanak. Pedig igazából
nem világítanak. Ha hamis a lelki forrás, ahonnét a fényünk van, hamis képet
látunk.
A "józan paraszti ész" mellett sokféle szellemi irányzat
létezik, és mindegyik azt állítja, hogy az ő világossága (tanítása, filozófiája) fényében
értjük helyesen a világ dolgait, az élet nagy kérdéseit, és akkor rendezzük be
az életünket helyesen, ha azzal összhangban élünk.
Pedig egy biztos fényforrás létezik, amely (aki) nem
torzítja a valóságot: Isten. Ha az Úr a mi világosságunk, akkor helyesen
érzékeljük és értékeljük az élet dolgait, és helyes döntéseket tudunk hozni. Ha
az ő szava fényében vizsgáljuk meg tetteinket, jobban különbséget tudunk tenni
a jó és a rossz között. Ha az ő áldozata fényében tekintünk magunkra és
másokra, világosabban látjuk minden egyes ember valódi értékét, és jobban
tudjuk szeretni egymást.
A te világosságod honnét van?
