A nagy Gyógyító nyomában
Jézusról azt írja az Újszövetség, hogy "hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében" (Máté 4,23).
A kettő szorosan együtt járt: a mennyek országának evangéliuma az volt, hogy van lehetőség a gyógyulásra 'mindenféle betegségből és erőtlenségből.' És hogy mik voltak ezek a betegségek? Volt köztük bénulás, lepra, vakság, vérfolyásos betegség, stb.
A betegségek közül általában a fent felsorolt, fizikai problémákat jegyezzük meg. De Jézus számos alkalommal gyógyított lelki eredetű problémákat is, amire az első század emberének gyakran nem volt egyértelmű szava, kifejezése, így hívták ezeket ördöngösségnek, megszállottságnak, bűnös állapotnak...
Akár a fizikai, akár a lelki eredetű problémák, gyakran társadalmi kirekesztettséggel is jártak. Jézus pedig, bárkivel is találkozott, azon volt, hogy helyreállítsa az illető életét testileg, lelkileg, mentálisan és szociálisan is. Sőt, gyakran nagyobb hangsúlyt fektetett az utóbbi háromra, mint az elsőre.
Ez azért különös, mert ma, a mi életünkben gyakran háttérbe szorulnak ezek. Ha megsebesülünk, fáj vagy eltörik valamink, még csak-csak elmegyünk orvoshoz (bár gyakran kelletlenül), de sokkal ritkábban fordulunk szakemberhez, ha valamilyen lelki problémánk van, megtört a szívünk, vagy valaki/valami megsebezte a lelkünket. Pedig egészségünk minden aspektusa egyformán fontos és nélkülözhetetlen, ha teljes életet akarunk érni.
Kövessük hát mi is a nagy Gyógyító példáját, aki nem csak a testünket gyógyítja meg, hanem "közel van a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti!"
