Nem tudhatod...
Mindig elcsodálkozom a Biblia használta képeken,
szimbólumokon. A pásztor képe egy olyan megjelenés, amely nem csak az
Ószövetség, de az Újszövetség lapjain is megjelenik, sőt, Jézus önmagát nevezi
a Jó Pásztornak. Történelmi kitekintés csupán, hogy az ókori keleti népek
gyakran nevezték isteneiket és királyaikat pásztornak. Ebből kiindulva talán
nem véletlen, hogy Jézus használja ezt a kifejezést önmagára, ezzel is jelezve,
hogy ő több, mint egy ember és több, mint más istenségek.
Vidéki lányként volt lehetőségem bárányokkal foglalkozni.
Több évig voltak juhaink, kecskéink és kis báránykáink is. Az egyik legszebb
dolog a velük való foglalkozásban, hogy miután megismernek és érzik, hogy
melletted biztonságban vannak, akkor többet nem szabadulsz tőlük. A pásztor
dolga tulajdonképpen ebben gyökerezett: biztonságot adni, éppen ezért a keleti
vidék pásztora nem a nyáj mögött ment, hanem előtte. Előfordult, hogy sötét,
sziklás vidéken kellett át kelniük és a sziklák mögül bármikor elugorhatott egy
vadállat. A pásztor feladata így elsősorban az volt, hogy megvédje a nyájat a
sziklák mögött megbúvó esetleges támadástól. Ha támadás történt, akkor a pásztornál
való bot/buzogány megtette a szolgálatát és elkergette a vadállatot. Az a
biztonság, amit így a pásztor nyújtani tudott a nyája számára, az adta a vigasztalást
is. Nem a vessző és a bot látványa vigasztalta vagy épp nyugtatta meg a
juhokat, hanem az a tény, hogy azt a pásztor használni fogja.
Amikor te mész át sötét völgyeken vagy sziklás helyeken,
akkor tudd, hogy a Jó Pásztor előtted megy. Tudja, hogy a vadállat lesben áll
és arra vár, hogy egyedül maradj, de Jézus nem fog sosem egyedül hagyni! Ha néha
nehézséget érzel emlékezz arra, hogy Jézus átvitt a viharon és neked csak a
szelét kell elviselned. Sosem tudhatjuk, hogy milyen mélységtől óvott meg
bennünket, amikor bele lépünk egy apró gödörbe.
Áldott napot!
