A szeretet mértékegysége
Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
(Tompa Mihály: A gólyához)
Tompa Mihály verse egyfajta hazatérésről, visszatérésről szól, amikor a gólya végre vissza tud menni régi fészkéhez, amelyet megigazít, hogy kiköltse gyermekét.
A költészet világnapján igyekszik az ember egy ideillő verset találni. Ebben a Zsoltárban ugyanis azért ad hálát a zsoltáríró, mert még, ha Isten meg is engedte népe szétszóratását. De immáron összegyűjtötte őket.
Miért? (Ezékiel 36:23-25/a) „Majd én megmutatom, hogy szent az én nagy nevem, amely gyalázatos lett a népek között, mert gyalázatot hoztatok rá közöttük. … Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre. Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok…”
Ezt nem azért teszi, mert ez a nép olyan jól viselkedett, hogy már megérdemli, hanem azért „mert örökké tart szeretete…”.
Dr. Dean Ornish már a kilencvenes években kutatásával beírta nevét az orvostörténelembe. Rámutatott ugyanis arra, hogy egy megfelelő életmóddal az érszűkület visszafordítható, mondhatni; a beteg szív gyógyítható.
Néhány évvel ezelőtt elkezdte a „fizikai szív” után a „lelki szívet” vizsgálni. Ebben a kutatásban arra a megdöbbentő tényre mutat rá, hogy az embernek nagyobb szüksége van arra, hogy szeretve legyen és szerethessen, mint arra, hogy valaki biztosítsa az ételt és az italt. Fel is teszi a kérdést, hogy vajon honnan van ez az olthatatlan vágy. De a választ nem tudja. Miért nem tudja? Mert nem tud abban hinni abban az Istenben, akinek „örökké tart szeretete…”. De ezen a napon nem csak a költészetet ünnepeljük, hanem azt is, hogy az örökké tartó szeretet nem tesz különbséget fehér vagy fekete, férfi vagy nő között; ép azért „mert örökké tart szeretete…”.
(Soós Róbert)
