Nem engedi el a kezed!
Tévedni emberi dolog. Tévedni és felismerni, nagyszerű dolog. Tévedni, felismerni és kijavítani, rendkívüli dolog.
Az évezredek során olyan sokan tévedtek. És ez nagy dolog lenne? Hát…. Mondhatnánk akár azt is, hogy tévedés és tévedés között is nagy különbség van, ugye? Hiszen nem mindegy, hogy egy műtét során tévedésből rossz helyen ejtik meg a vágást és ezért életveszélybe kerülhet a beteg vagy tévedésből rossz helyen hajtasz le az autópályáról. Utóbbit jobb esetben egy kis kerülővel orvosolni lehet, de előbbi már ingoványos talaj.
A tévedések az életünk velejárói. Nem ismertem még olyan embert, aki ne tévedett volna már legalább egyszer életében, olyat viszont igen, aki tévedett és nem volt hajlandó beismerni tévedését. A világ összes indoka kevés lett volna arra, hogy ki tudja mondani azt a szót, hogy „Tévedtem.”.
Vajon mi a helyzet a lelki tévedésinkkel? Mennyire könnyű őket felismerni és beismerni? Még magunk előtt csak-csak sikerül, de Isten előtt is? Elfogadni a tényt, hogy időnként azt hisszük, jobban ismerjük magunkat a Teremtőnél és emiatt csapdába kerülhetünk, nagyon nehéz. Van, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy rossz döntést hozunk és akkor szinte látjuk magunk előtt a következményeket. Azonban előfordul az is, hogy nem ismerjük fel a tévedést és jóhiszeműen haladunk egy úton. Időnként lehetnek figyelmeztetések, de azok nem egy faltörő kos képében érkeznek és csak ha nagyon szemfülesek vagyunk, tudjuk őket észre venni.
Az Úr nem fog megbüntetni azért, mert valamit rosszul csináltál vagy elrontottál. Nem fog leszidni, kiközösíteni, kinézni vagy elzavarni. Helyette viszont szeretné, hogy elsajátítsd a felismerés képességét és a javítás lehetőségét. Ő türelmes és kivár. Nem kell félned, hogy magadra hagy, ameddig kijavítod a tévedésedet, hiszen az életét adta érted. Miért hagyna éppen most magadra?
Áldott napot!
