Pálfordulat
Mindenkinek megvolt róla a maga véleménye, és azok között az
emberek között, ahol mozogtam, nem igazán gondolkodtak róla pozitívan.
Tévtanító, istenkáromló, ördögöktől megszállt. Valaki, aki rossz úton jár, és ha
nem vigyázunk, romlásba taszíthatja a népet. Valaki, akitől óvni kell az
embereket. Valaki, aki nem tiszteli az ősök hagyományait. Jobb, ha ő pusztul
el, mintsem a nép.
Osztottam a véleményüket, és minden követ megmozgattam, hogy
a tanítványainak csoportját eltöröljem az országból. Szélmalomharcnak tűnt,
hiszen minden nap egyre többen és többen lettek, én pedig egyre elkeseredettebb.
Sosem lesz vége ennek az őrültségnek?
Ott volt az írás a nyeregtáskában, a felhatalmazás, ami jogot
adott arra, hogy börtönbe vethessek mindenkit, akivel kapcsolatban felmerül a
gyanú, hogy ő is a követője. Ennek a szektának írmagja sem maradhat a földön!
A gyűlölet hajtott. Nem láttam, nem hallottam, csak mentem
előre a véres tervvel, immáron Damaszkusz felé. És ekkor, mint egy
villámcsapás, megálljt parancsolt valami hatalmas fényesség. A lovam
megbokrosodott, két lábra állt, én pedig a földre kerültem, és néhány
pillanatra megszűnt körülöttem a világ. Mintha valaki kiszakított volna térből
és időből át egy olyan dimenzióba, ahol nincs más, csak Ő.
Halkan, szelíden kérdezett, szavaiban egy csepp szemrehányás
sem volt, csak a szeretetnek valami földön túli, addig sosem tapasztalat hangja.
Láttam kezén és lábán a sebhelyeket, és fejemben zakatolt, hogy ez nem lehet Ő.
Sosem így képzeltem el Istent, és ez a találkozás alapjaiban rázta meg és
rajzolta újra hitemet.
Ilyen az Isten. Sebhelyes kezű, összekaristolt homlokú
vándortanító, akinek szemében ott ég a mindenható tűz. Ilyen az Isten, aki kész
odaadni magát az emberért, kész meghalni egy átkozott keresztfán, hogy mi
szabadok legyünk a bűntől a jóra.
Ilyen az Isten, aki nem kárhoztat, hanem menteni akar
mindenkit. Még engem is, a megátalkodott farizeust. Ilyen az Isten, akinek
felfoghatatlan szeretete képes újjá formálni minden ember szívét. Ilyen az
Isten, akinek nem elég tökéletes a menny, ha mi nem lehetünk ott vele. Ilyen az
Isten, aki lehajol az utolsó bűnöshöz is, és meghívja országába.
Ilyen az Isten, akit jó követni kilométerek százain és
ezrein, országok hadán át a Római Birodalom útvesztőiben. Mert Vele mindenkinek
találkoznia kell, zsidónak és görögnek, szabadnak és szolgának, férfinak és
nőnek.
